Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra

kalotaszegi példán, ahol a pajta padlását ólhéj ónak mondják (és nem pajtahéjának). Bátky Zs. véleménye szerint az állattartó ól kifejezést akkor váltotta fel a pajta szó, amikor a terménytároló helyet már nem pajtának, hanem csűrnek mondták.95 Paládi Kovács A. kutatásai szerint a pajta 1560-tól adatolható ól jelentéssel.96 Érdekes elkülönítési megoldást kínál a nagy-sárréti példa, ahol a feljegyzések szerint az ól az istálló egy részét jelentette.97 98 A pajtának lehetett más szerkezetű állattartó hely értelmezése is, ez csendül ki Bél Mátyás 1730 körüli leírásából: Pajtának nevezett állás.4* (A továbbiakban a leírása egyértelműen csak az oszlopokra helyezett tetőből álló védőépítményre vonatkozik.)

Szintén néprajzi elkülönítési szempont volt, hogy az ól konkrétan állatfajhoz köthető állattartó építmény, mint például sertésól, lóól, baromól, stb., míg az istálló általánosabb fogalomként csak falazattal és tetővel rendelkező állattartó építményt jelent, megjegyezve azonban, hogy istállóban soha nem tartottak kis testű állatokat.99 Ez kevésbé következetes, mint a tájegységi elkülönítés, hiszen például a köröndi hagyományos állattenyésztésnek is szókincsét alkotja a juhistálló kifejezés100 101, és használja ezt a kifejezést több más néprajzkutató is. A juhistálló kifejezés távolabbra vezet a tárgyalt témánál, mert gyakran nem hagyományos szerkezetű istállót értenek alatta, hanem hodályt vagy akolt'0'

Összefoglaló jelentéstartalommal bír helyenként az istálló szó. Vásárhelyen, a felszabadító háborúk után, a XVII/XVIII. század fordulójától a gazdasági telepek épületeinek összességét hívták istállónak.'02

Szintén nehezen értelmezhetőek a következetlen szóhasználat miatt a fennmaradt középkori oklevelek vonatkozó részei. Az ól megfelelőjeként a latin szövegben a mandra és hara szavak mellett a stabulum-ot is használják ilyen értelemben, ez utóbbira a középkori latin-magyar szójegyzékek szolgáltatnak bizonyítékot, (pl. 1395k.; 1448) Problémás a stabulum pecorum kifejezés (pl. 1507; 1510; 1511; 1514) értelmezése, hiszen a pecus (pecoris, n) latin szó egyaránt jelent szarvasmarhát és aprómarhát (juh, kecske, disznó)103, a középkori szövegrészlet nehezen visszaadható, különösen, ha szem előtt tartjuk, hogy a bemutatott oklevelek egyikében sem központi kérdés az állattartó létesítmények bemutatása. Beillesztett magyar nyelvű formában, vulgariter kitétellel, korán felbukkan az ól104 105 kifejezés: 1208-ban, majd 1359-ben olvashatunk a yuhol nevű prediumról, 1211-ben Boreuohl,'05 1297-95 BÁTKY Zsigmond, é.n. 237.

96 PALÁDI KOVÁCS Attila, 1993. 135.

97 DÁM László, 1975. 129.

98 BÉL Mátyás, 1984. 87.

99 DÁM László, 1992. 178.

100 ISTVÁN L, 1980. 50.

101 SZABÓ László, 1975. 533.

102 SZENTI Tibor, 1984/85. 109.

103 GYÖRKÖSY A., 1986. 399.

104 Egyes vélemények szerint a korai, „honfoglalás kori” ólak nem zárt építmények voltak, hanem nyitott karámok. BALASSA M. Iván, 1997. 189.

105 A Bureuhol SZABADFALVI József, 1970. 42. szerint csak részben fedett félszeres akol lehetett 70