Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Pálóczi Horváth András: A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása

Miután a törökök a malmok után is adót szedtek, tudjuk, hogy Szentkirályon 1580-ban és 1590-ben 4 db félévig járó malomkerék volt.74 Ezek nagy valószínűség­gel állati erővel hajtott malmok voltak. Az ásatáson előkerült egy nagy méretű ma­lomkő, amely ilyen malomhoz tartozhatott.75 Ezen kívül kisebb kézimalmok kövei csaknem minden ház feltárásánál előkerültek, nyilván minden háztartás rendelkezett ilyenekkel. Mezőgazdasági eszközök viszonylag ritkán fordulnak elő: egy-egy töre­dékes ekevas, ásó, ásópapucs, kapa, kasza és néhány sarló képviseli ezeket. Az állattartás jelentős voltát tükrözi a település szerkezete, a gazdasági udvarok építményei. A település laza szerkezete, az egymástól távol álló lakóházak, a széles, nagy beltelkek úgy tűnik, a késő középkori alföldi falvak közül azokra jellemzőek, amelyek gazdaságában az állattartásnak hagyományosan nagy súlya volt.76 A feltárt telkeken mindenütt megtaláltuk a karámfalak nyomait, a lakóház mögötti térség jó részét ezek foglalták el.77 Ezen kívül különféle egyszerű szerkezetű, karó- vagy vesszővázas, illetőleg nádfalazatú ólak, felszínre épített kerek kunyhók, földbe süy­­lyesztett tárolóhelyek, gödörólak tartoztak egy-egy gazdasághoz. Istállónak tartható cölöpvázas, tapasztott falú vagy nádfalú épület egy-egy került elő telkenként. A település feltárása során a régészeti leletekhez viszonyítva is igen nagy mey­­nyiségben kerültek napvilágra archeozoológiai leletek, ezek túlnyomórészt háziál­latok csontmaradványait jelentik; az eddig meghatározott fajok: szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló, szamár, kutya, macska, tyúk, lúd, galamb. A vadon élő állatokból eddig őz, szarvas, mezei nyúl, vadlúd került elő. A halászat jelentőségére és egyút­tal halászható vizekre utalnak a ponty, csuka, harcsa és keszegfélék csontjai és pik­kelyei.78 Egy-egy szentkirályi család 1546-ban átlagosan 6 szekér, 1562-ben 20 szekér szénát takarított be a kaszálókról. Bár a szarvasmarhák számát nem jegyezték fel, az adóösszeírások „bitang jószág ára” tétele és a vágóhídi illeték is jelentős szarvas­marha-tenyésztésre enged következtetni.79 A húsfogyasztásban a szarvasmarha állt az első helyen, az archeozoológiai leletek között is legnagyobb arányban a szarvas­­marha csontok fordulnak elő. A feltárt csontok zöme az értékes húsrészeket adó anatómiai régiókból származik. A szarvasmarha két fő típusát tenyésztették: egy kis testű, rövid fejű, hullámos fejélü típust és egy nagy testű, széles homlokú fajtát.80 A település egyik lakóháza (12. ház) mögött a gazdasági udvaron marhaállást tártunk fel, közvetlenül egy trágyadomb maradványa mellett.81 74 KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 13, 571. 75 BALÁZS György 1995.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 20. 76 SZABÓ Kálmán 1938. 80-81.; HOLL Imre 1985. 246, 340.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1998/a. 199. 77 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 229.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1990. 77-85.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 18-19. 78 TAKÁCS István 1990.; SOMHEGYI Tamás 1996.; SOMHEGYI Tamás 1998. 79 KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 10,571. 80 TAKÁCS István 1990. 96-97, 100-101.; SOMHEGYI Tamás 1996. 31-32.; SOMHEGYI Tamás 1998. 10-12. 81 Közöletlen ásatási adat, lásd PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 18, 68. 64

Next

/
Thumbnails
Contents