Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Pálóczi Horváth András: A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása
A határjárók számára tájékozódási pontként csaknem kizárólag a nagy utak és a halmok szolgáltak, utóbbiak feltehetően mesterséges halmok, kurgánok. A határjeleket - egyszerű földhányásokat - általában ezeknek a tetején helyezték el. Két esetben nem halmon, hanem feltehetően a puszta földön emelték ezeket a földhányásokat. Egy esetben említenek növényzetet: az utolsó határjel halma egy cserjés vagy rekettyés közepén állt. A felsorolt szomszédos birtokok közül elsőként említik azt a királyi birtokban lévő mezei földet (terram campestrem), amely az első határjelnél Mindszenttel-Szentkirállyal és Kőrössel hármas határt alkotott, s amely ezek szerint több éve parlagon lévő föld lehetett, a vidéken meglévő szabályozott talajváltó gazdálkodásról tanúskodva.58 59 Feltűnő az egyes határjelek közötti nagy távolság, ami többnyire egyenes útvonalat is jelent. Az alábbi távolságokat mértük le: az 1. és 2. határjel között 7,5 km; a 2. és 3. határjel között 9 km; a 3. és 4. határjel között 4,5 km; a 4. és 5. határjel között 2 km; az 5. és 6. határjel között 6 km; a 6. és 7. határjel között kb. 19,5 km; a 7. és az 1. határjel között kb. 5 km. Az utolsó szakaszokon, az 5. határjeltől azonosításunk kissé bizonytalan, mivel hosszú útszakaszon, ahol a határvonal is többször fordul, kevés a határjel, az az érzésünk, mintha a határjárók a déli részeken kissé sietve egyenesen átvágtak volna, nem említve bizonyos jelentős tereppontokat (pl. a budai nagy utat, melyet újból érinteniük kellett). Ezen megfigyelések alapján az a benyomásunk, hogy a határjárás kevés megművelt földet érintett, erdőn és jelentős vízen nem vágott keresztül. Szentkirálynak Felső-Alpárral szomszédos keleti határát 1341-ben, majd 1488- ban is leírták, amikor a garamszentbenedeki apát és a titeli prépost között megosztott alpári birtokot bejárták.” Az 1354-i határjárás 4. és 6. határjele közötti szakazszal nagyjából egyező, mintegy 8 km-es határvonalon 1341-ben mindössze három helynév szerepel, egy víz és két domb neve (ad fluvium Vtal, ad montem Thetemes, ad montem Apra).Tanulságos, hogy ugyanezen a szakaszon 1488-ban egész sor beszédes helynevet jegyeztek fel, délnyugatról északkelet felé haladva: Vca 1 határ, a Szentkirályról Püspökalpárra (Alsó-Alpár) vezető út, Kis Szurdok (parvum Zwrdok), a Szentkirályról Felalpárra vezető nagy út, Posztókút forrás (fontem Pozthokwt), egy Kőbánya (Kewbanya) nevű bányagödör, Kayathkan földje, egy kis tó, a Szentkirályról Kécskére vezető út, végül a Felefewldhalma vagy másképp Kapthar nevű domb, ahol Kinizsi Pál Kécske nevű birtoka, a kunok Szentkirálya és a titeli prépost felalpári birtoka hármas határt alkotott.60 Kétségtelen, hogy a bejárt határvonaltól keletre elterülő Szentkirályon 1341 és 1488 között megindult az élet: utak kapcsolták össze a szomszédos falvakkal; forráskút állt a határban, mely bizonyára itatóhelyként szolgált; bányagödröt nyitottak a réti mészkő kitermelésére; egy kun nevű birtokosnak, Kajat-kánnak valamikor korábban itt terült el a földje; és vé58 BELÉNYESY Márta 1954. 406-410.; MAKSAY Ferenc 1971. 164.; SZŰCS Jenő 1993. 182- 183, 186. 59 Anjouk, okmt. IV. 170-173.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 697-699.; GYÖRFFY György 1963. 890-891. 60 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 697-699. 59
