Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Pálóczi Horváth András: A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása
PALOCZI HÖR VA TH András A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása 1. Középkori birtokhatárok, határhasználat A Nagykőrös, Kocsér, Tiszakécske, Lakitelek, Nyárlőrinc és Kecskemét között fekvő Szentkirály község mai határa megegyezik a korábban Kecskeméthez tartozó Szentkirály puszta határával, ahogy az első pontos 18. századi térképek is tanúsítják. A 18. századi puszták viszont általában a késő középkori birtokhatárokat őrizték meg, amennyiben területük a helyükön állott elpusztult középkori falvakéval egyezik. Szentkirály esetében ez a folytonosság igazolható. Kitűnő 14-15. századi határjáró oklevelek maradtak meg, amelyek segítségével megkísérelhetjük rekonstruálni a középkori állapotokat. A 14. században kunok által benépesített Szentkirály falu a 15. század folyamán a vidék egyik jelentős településévé fejlődött, majd a török hódoltság idején elnéptelenedett. Az elpusztult középkori faluban végzett ásatásaink során az egykori falu életére, így gazdálkodására is bőségesen nyertünk adatokat.53 A középkori határhasználatra vonatkozóan azonban régészeti adataink nem elegendők, ezért ehhez a kérdéshez szintén a rendelkezésre álló írott és térképes forrásokat tekintjük át. II. Ulászló király 1493-ban a szentkirályi Bychak és Gáspár nemes család részére átírja I. Lajos király 1356-ban kelt, a Szentkirály és Mindszent birtokok adományozását megerősítő oklevelét, amely magában foglalja az 1354-ben történt adományozásról, határjárásról és beiktatásról szóló okleveleket. A 15. század végén birtokló kun nemesek bizonyára a 14. századi megadományozottak leszármazottai, birtokukban volt I. Lajos király 1356-i kiváltságlevele. Az újratelepített Szentkirály falu a későbbiekben is megőrizte nevét, Mindszent neve azonban időközben megváltozott, 1493-ban Barabásháza (Barabashaza) vagy Barabászállása (Barrabaszallasa) néven szerepel.54 I. Lajos király 1354. március 30-án új adományként adományozta Bőcsör (Bwchwr) fia Péter kunnak és fiainak, Miklósnak és Jánosnak, valamint unokatestvéreinek, Kábák fia Baramuk-nak és Veszteg (Wezteg, Weztheg) fia Gálnak az emberemlékezet óta üresen álló Szolnok megyei Szentkirály (Zenthkiral, Zenthkyral) és Mindszent (Mendzenth) királyi birtokot azzal a feltétellel, hogy ott megtelepednek és keresztény szokás szerint élnek. Ugyanezen a napon meghagyta a budai káptalannak, hogy fentnevezett kunokat Szentkirály és Mindszent birtokába határjárás eszközlése mellett iktassa be.55 53 Az 1969-1990 között folytatott szentkirályi ásatások eredményeiről több előzetes jelentésben és közleményben számoltunk be. Ezek közül a középkori életmódra és gazdálkodásra főként az alábbiak vonatkoznak: PÁLÓCZ1 HORVÁTH András 1986.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1990.; PÁLÓCZI-HORVÁTH, András 1992.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1998.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 2000. 54 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 706-708. 55 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 489-490. 53
