Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Vályi Katalin: Ember és környezet Szermonostor fénykorában

Ehhez a 2,5 m3 üledéket (amit mi zsákokban, kiszárítva szállítottunk el Debrecenbe) ismét átiszapolták, majd mikroszkóp alatt a több tízezer moha, faszén, mag és termés, rovar, csiga, kagyló és gerinces maradványt szétválogatták. Munkájuk előzetes eredményeit a következőkben foglalhatom össze:

1. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a kút betöltéséből kinyert paleobotanikai és paleozoológiai anyag döntő része emberi hatásra szelektált, vagyis elsősorban nem a természetes életközösségek maradtak bennük fenn, hanem az emberi környezetben élt haszonállatok - és növények, valamint azok kártevői. Éppen ezért az így nyert adatok különösen alkalmasak az ember által kialakított közvetlen környezet megismerésére.

2. A növénymaradványok közül az elszenesedett famaradványokat Rudner Edina Zita, az MTA Földrajzkutató Intézetének ösztöndíjas kutatója vizsgálja. Eddig a több kilogrammra tehető leletek alig 20%-a került meghatározásra, így a vizsgálat végső eredménye a jelenlegi előzetes képtől jelentősen eltérő is lehet. Az eddigi eredmények alapján az előkerült több száz növénymaradvány közül a tölgyfához tartozó termések, fadarabok domináltak. Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy a tölgyfa nyersanyagként való felhasználása kiemelkedően fontos lehetett a kút környezetében. Ugyanakkor a tölgy ilyen jelentős mértékű felhasználása alapján feltételezhető, hogy a közeli, Tisza-ártéri, keményfás ligeterdőkben igen jelentős lehetett a tölgyfa aránya. A tölgyfa mellett alárendelten megjelenő éger- és bükkfát elsősorban tüzelőanyagként használhatták, bár ismeretesek az égerfából készített különböző festékanyagok is, míg az ugyancsak alárendelt előforduló szilfát és gyertyánt építőanyagként hasznosíthatták.

3. Mohák: a faszenekből nyert adatokat támasztják alá a fák felszínéről előkerült mohák is, melyek vizsgálatát Jakab Gusztáv, a Körös-Marosi Nemzeti Park munkatársa végezte el. Közöttük szintén a tölgyfákkal szimbiózisban élő fajok domináltak, melyek azonban az élő fák mellett faépítményeken is élhettek. Ugyanakkor a szárazabb lösz- és homokterületre jellemző faj is megjelenik, amely ma már itt ismeretlen.

4. Mollusca fauna: a kagylókat és csigákat Dr. Sümegi Pál vizsgálja. Az előkerült Mollusca fauna 36 faj több mint 20.000 egyedéből áll.

A héjak megtartási állapota, színe igen különböző volt, ezért fosszilis és szubfosszilis állapotú héjakat különítettek el. A két kategória felállítását az is indokolta, hogy kétféle faunát sikerült az üledékből kinyerni. A fauna egy része a pleisztocén végén akkumulálódott infúziós löszből mosódhatott be a kút üledékébe - ez helyenként később kihalt fajokat is tartalmazott. Ugyanakkor a fauna egy jelentős részének jelentős szervesanyagot tartalmazó, a fosszilis héjaktól jól elkülöníthető héjállapota maradt meg. Ez alapján feltételezhető, hogy a kút vízében, a kút falából kimosódott holocén és pleisztocén korú csiga- és kagylófauna keveredett a középkor folyamán a kút vízébe, illetve a kút hidrofil, párás környezetébe beköltözött kagylókkal és csigákkal. Számos érdekesség mellett külön problémakört jelent a kifejezetten folyóvízi fajok jelenléte. Ezek a fajok csak mozgó vízben, folyókban, patakokban, vagy nagyobb tavak parti hullámterében, oxigénben, dús vizekben képesek megélni. Szubfosszilis megtartásuk

45