Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

A földművelé folklórja - Silling István: Jegyzetek a Dél-Alföld agrárkultuszáról

kezd. Imádsága a nagy idő ellen való, melyet harangszó nélkül is hathatósnak tart. Három Úrangyalát mond el, majd pedig a felhő felé fordulva megkereszteli azt a következő szavakkal:

Atyának, Fiúnak, Szentlélekistennek nevében. Amen.

Környékezzen meg az Atya,

Környékezzen meg a Fiú,

Környékezzen meg a vigasztaló Szentlélek!

Oszlasson az Atya,

Oszlasson a Fiú, Oszlasson a vigasztaló Szentlélek!

Rontson el az Atya,

Rontson el a Fiú, Rontson el a vigasztaló Szentlélek! s miközben az isteni személyek nevét említi, keresztet vet a felhőre.

Ilyenkor szokás a tűzbe vetni a virágvasámap megszentelt barkát is, hogy ennek a szentelménynek a felszálló füstje hárítsa el a közelgő bajt. Ugyancsak ilyen alkah makkor gyújtják meg a szentelt gyertyát, Magyarkanizsán például a János és Pál vértanúk napján (június 26-án) megszentelt gyertyát, s az mellett imádkoznak.

Mindeddig az agrárkultusz tavaszi-nyári jelenségeiről szóltam, de a téli napfordulóhoz is kötődnek termékenységvarázsló és bajelhárító szokások. Hogy csak a búzánál maradjunk, szólhatunk a Luca-búzáról, mely karácsonykor a fa alatt vagy a karácsonyi asztalon a maga zöld színével az új élet eljövetelét, a sötétség feletti győzelmet reprezentálja, meg a következő év gazdag búzatermését idézi meg. Ez a búza később a jószág elé kerül, s szinte szentelményként varázserőt hordoz, egészséget biztosít a jószágnak. A karácsonyi asztal alá helyezett szemes búza, kukorica, vöröshagyma, fokhagyma, krumpli is a jövő évi bőséges termést hívatott kieszközölni. Kupuszinán magára a karácsonyfára is kötnek a nyári aratásvégi búzakoszorúból néhány kalászt, s amikor a fát leszedik, ezt a búzát elteszik, hogy vetéskor a többi közé keverjék. Mielőtt a szentesti vacsorát elköltenék, a gazda, égő gyertyával a kezében, így imádkozik napjainkban is Kupuszinán:

Adjunk hálát a Jóistennek, hogy megadta élni ezt a mai szent estét. Adja meg még számos esztendőben, de ne ilyen szomorú, hanem örvendetesebb napokban. Adjon bőven bort, búzát, országunkban megmaradást, s ha valamelyikünket kiszólít ebből az árnyékvilágból, adjon neki örök nyugodalmat.

Topolyán és környékén a karácsonyi gazdag ág (Borbála-ág) virágainak helyéről jósolták a jövő évi időjárást és termést.

Karácsony harmadnapján, János-napkor borszentelést tartanak a katolikus templomokban. Régen minden gazda a maga borából vitt egy üveggel a szentelőre, s mise után a házbeliek mind ittak egy-egy kortyot abból, hogy egészségesek legyenek, majd a gazda kiment a szőlőjébe, s ott a kertnek mind a négy sarkán egy-egy tőkét meglocsolt ezzel a szentelt borral, hogy jövőre is legyen, és bőségben legyen.

A nyári szivárványok színéből pedig jósoltak az alföldiek az azévi búza-, bor- és szénatermésre.

407