Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban

Összefoglalás

A Jászság szőlőtermesztése igen nagy múltra tekint vissza. A szőlőművelésre utaló első adatok a XVI. század elejéről maradtak ránk. A korabeli feljegyzésekből és a hódoltság idejéből fennmaradt levelek utalásaiból arra következtethetünk, hogy a Jászságban a gyümölcs és a borkedvelő törökök honosították meg a szőlőtermesztést. A helybéli lakosok, akik kezdetben csupán művelői voltak a szőlőskerteknek, a XVII. század második felében - szultáni engedéllyel - maguk is szőlőt telepítettek. Ettől kezdve jelentősen terjedt a szőlő telepítése a jászok földjén. A szőlőket kezdetben kötött, fekete talajba ültették, de tekintélyes szőlőmennyiséget telepítettek homokos területekre is. Különösen a XIX. század második felében pusztító filoxéra járvány idején hódított a homokos részeknek szőlővel való megkötése. így részben elkerülhető volt, hogy a járvány komoly mértékben csökkentse a Jászság szőlőterületeit. A XVII. századtól egyre jelentősebbé vált a bortermelés, s a halvány vörös, kissé savanykás ízű jászsági bor fokozatosan kiszorította a jászok ősi italát, a kölesből erjesztett bozát.

381