Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban
kül maradt mátraalji és Gyöngyös környéki szőlőparcellákat felfogják, kunyhókat építenek rá és szüret táján hosszabb ideig is ott tartózkodnak.TM Az árokszállásiaknak a XVIII. századtól voltak szőlőbirtokaik a környékbeli települések határában, így Visontán, Gyöngyöshalászon, Nagyrédén, Ecséden, Karácsondon,739 740 Halmajon, Gyöngyöspatán, Abasáron és Sírok környékén,741 s tulajdonképpen ezért nem érte el Arokszállás szőlőterülete a többi jászsági községét. 1823-ban 2913, 1824-ben pedig 1667akó bort szűrtek le az árokszállási gazdák az ún. külső hegyeken termett boraikból, az alábbi megoszlás szerint.742 1823-ban 1824-ben A visontai hegyen 103 lakos 1531 V2 817 A halászi hegyen 40 lakos 530 j2 316 V2 A rédei hegyen 76 lakos 599 360 v2 A hatvani hegyen 30 lakos 155 103 j2 Az ecsédi hegyen 8 lakos 50 51 A karácsondi hegyen 3 lakos 47 13 Összesen: 260 lakos 2913 1667 V2 Palugyai Imre a XIX. század derekén a következőket jegyzi meg a Jászság szőlőtermesztéséről: „ Különös szenvedéllyel viseltetnek a jászok a szőlőtőke mívelés iránt... a szőlők mindenütt homokos talajba ültetvén, mellyen a tőkék igen jól tenyésznek... boraiknak valami említésre méltó becset nem tulajdoníthatni, tartósságuk is nagyon gyenge fokon áll, mihez azon körülmény is hozzájárul, hogy czélszerű pinczékkel sem bírnak: gazdasági hasznuk azonban ezen ültetvényeknek még abban áll, hogy általuk a röphomok talaj lerögzíttetik, s egyébként sivatag vidék, kellemes zöldellő, s egyszersmind az egészségre is kedvező befolyásúvá alakíttatik át743 A XIX. század második felében az országszerte pusztító szőlőbetegség, a filoxéra a Jászságban is mind kipusztította a fekete földben lévő szőlőket. Ekkor pusztult el a herényi Belső Öreg szőlő valamint a jászfelsőszentgyörgyi, a jákóhalmi, a jászkiséri, a jászteleki szőlők és az ágói szőlőterület mintegy 1/3 része. A megfékezhetetlen betegség jelentősen megtizedelte a Jászföld kötött talajon lévő szőlőterületeit, s csupán a homokon fekvő szőlőskertek menekültek meg a pusztulástól. A gazdák, hogy pótolják a betegség okozta veszteséget, újabb homokos területeket telepítettek be szőlővel. Ennek köszönhető, hogy a régi szőlőfajták és művelési módok sokáig fennmaradhattak. Scheftsik György 1935-ben már azt írja, hogy „A homokos területeken sok, talán a kelleténél is több a szőlő. ” Megjegyzi, hogy a gazdák végre felhagytak akevert fajták ültetésével és az egyes fajtákat elkülönítve telepítik. A bő termés egyik oka, hogy jó termő fajtákat ültetnek, s ahhoz jól előkészítik a talajt. Örvendetes, hogy 739 Adatok Szolnok megye történetéből, 1980.1. 215. 740 FODOR Ferenc, 1942. 301. 741 Adatok Szolnok megye történetéből. 1980. 231. 742 HILD Viktor, 1896. 77. 743 PALUGYAI Imre, 1854. 66-67. 375
