Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban
keznek, nézzetek utána az ügynek. Ha a nevezett falu földjén nincsenek szőlők, vannak viszont szőlőtelepítésre alkalmas területek, és a telepítés valóban jó és hasznos lenne, ne engedjétek, hogy a falu földterületén újonnan telepíteni kívánt szőlők ültetésébe bárki beavatkozzék és azt gátolja. És hogy ezután az újonnan telepített szőlők, ahogy kell virágzásnak induljanak, a szőlők gazdáit a földek tulajdonosai 16 évig ne zaklassák tized és adó követelésével. Ezt ne engedjétek, s ha valaki mégis azt tenné, akadályozzátok meg benne: ily módon törekedjetek a vidék felvirágozatására és fellendítésére. ”No5 A hatvani pasa engedélyével, 1662-ben ültették a herényiek a Zagyva folyó partján, az ún. Sárkányszögben, a Belső Öreg hegyi szőlőket (l.sz. térkép), amelyre végül is 7 évi adómentességet nyertek.“ Ettől kezdve mindinkább terjedni kezd a szőlőművelés és egyre több gazda kap kedvet a szőlőtőkék ültetéséhez. Minden valószínűség szerint Fényszaru és Apáti lakosai is ezidőtájt telepíthetik szőlőiket a határ magasabb, homokosabb részein.“7 Ebben az időszakban válik általánossá az Alföldön, így a Jászságban is a szőlőkre a „hegy” megjelölés, mivel eredetileg csak a magasabb helyekre, dombokra, halmokra telepítették.685 686 687 688 689 A hatvani khászhoz tartozó Jászberény lakosai azonban nem élvezhették zavartalanul a szultántól kapott adómentességüket, mert a környékbeli várak bégjei (Szolnok, Eger, Hatvan) gyakran követeltek rajtuk ételt-italt és különböző használati holmikat. A gyakori fosztogatások és zaklatások miatt a lakosok sűrűn fordultak panaszos levéllel a szultánhoz, illetve emiatt sokan el is költöztek a városból. 1668. októberében IV. Mehmed szultán a következőket írta a hatvani kádinak: „Megparancsolom tehát... Az egri beglerbéget, a hatvani és szolnoki szandzsákbégeket és a többi hivatalviselőt szigorúan figyelmeztessék arra, hogy a seriat és a kánum ellenére, szultáni rendelet nélkül ne követeljenek maguk számára csuha-posztót, tűzifát, szénát, bort, vajat, árpát, gyertyának való viaszt és más egyebeket, erőszakosan és fizetség nélkül semmit ne vegyenek el és más módon se zaklassanak senkit... A bor-tized fizetése alól voltaképpen csak azok a gazdák mentesültek, akik vállalták az új szőlők telepítését, a többi lakosnak a borból is, mint sok egyéb terményből, adózniuk kellett. Erről tanúskodik Jászberény szolgáltatásainak 1671-es összeírása is: „Jászberény város adott évente a török földesúrnak minden tűzhely (család) után egy-egy forintot, a török császárnak a lakók együtt fizettek 60 forintot. Házanként szolgáltattak a földesúrnak vajat, fát és szénát nem adtak, de 15 kaszást biztosítottak (küldtek) egy hét munkára. Tizedet mindenféle terményből adtak, mint borból, bárányból, disznókból és méhekből is. ”690 685 HEGYI Klára, 1988. 73. 49. levél 686 PESTHY Frigyes, 1978. 67. FODOR Ferenc, 1942. 253. 687 BATHÓ Edit, 1996. 117. 688 KATONA József-DÖMÖTÖR József, 1963. 126. 689 HEGYI Klára, 1988. 138-139. 124. levél 690 BOTKA János, 1983. 305-306. 361
