Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Selmeczi Kovács Attila: Olajnövényművelés az Alföldön
községében 6-8% közötti vetésterülete révén, ami néhány községben a 10%-ot is meghaladja. Ez a terület jelenleg az országos termelés 18-20 %-át adja.660 Egyéb olaj növények A történetileg egymást váltó két fontos olajosnövényen kívül az olajlen, a ricinus és a földimogyoró kisebb méretű és időszakos termesztése egészíti ki az alföldi olajnövény-kultúrát. A XIX. századi intenzív olajosnövényművelést megelőzően a világításra és étkezésre szolgáló növényi olaj egyik fontos forrását a lenmag jelentette. A korábbi évszázadokban erre a célra a rostlen magját használták fel. Tulajdonképpeni olajlentermesztés csak a századforduló után alakult ki. A lenolaj előállítása a XIX. század elején, az Alföld területén még jelentősnek mondható. Erre enged következtetni, hogy pl. Szegeden 1806-1807-ben 17 lensutu (olajütő malom) működött.661 A debreceni iparkamara egyik jelentése is arról tanúskodik, hogy a Tiszántúlon az 1860-as évekig nagyobb elterjedésnek örvendett, az ezt követő években azonban erősen lecsökkent művelése és a lenolaj előállítása.662. A század végén Rodiczky Jenő szerint „magnyerés szempontjából alföldi uradalmaink is termesztenek lent”, de a felsorolt példák elég szerény kiterjedésről adnak számot.663 A lennek mint olajnövénynek erős visszaszorulását a XIX. század közepétől a repce gyors terjeszkedésének tulajdoníthatjuk, amely jövedelmezőbb volt, és jobb minőségű világítóolajat adott. Az olajlen művelésének kibővülése a napraforgóhoz hasonlóan az 1930-as évektől indult meg a világgazdasági válság, majd a háborús konjunktúra hatására elsősorban a nagybirtokokon. Legfontosabb alföldi termőtája a tiszántúli bihari körzet lett.664 A Duna-Tisza közén is ekkor érte el művelésének legnagyobb mértékét (2500 kh-at).665 Az 1950-es évek elején a legnagyobb olaj len termelő vidéket a középtiszai övezet: Szolnok megye egésze és Békés megye északi területe képezte. E területen a szántóföld 1,2-1,4 %-án termesztették.666 Jelenlegi kiterjedése - ismét a napraforgó példájához hasonlóan - egyharmadára esett vissza.667 Az olajosnövények műveléstörténetében nagy mértékben érvényesülő központi beavatkozás súlyáról tanúskodik a másik két olajosnövény: a ricinus és földimogyoró. Mindkettő tipikusan konjunkturális növény, művelésük a legkedvezőbb gazdaságföldrajzi tulajdonságokkal rendelkező Délkelet-alföld területén alakult ki, meglehetősen szerény méretekben. A magas hőigényű ricinus termesztésének kibontakozását a második világháború repülőgépolaj-szükséglete idézte elő, amelynek leg660 ENYEDI i. m. 197. 661 LAMBERECHT Kálmán: Magyar malmok könyve. Bp. 1905. 53-54. 662 A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése. Debreczen, 1882. 19-20. 663 RODICZKY Jenő: Ipari, kereskedelmi és gyógynövények. In: Magyarország és közművelődési állapota VI. Szerk. Matlekovits Sándor. Bp. 1897. 229. 664 GÖRÖG i. m. 97. 665 ASZTALOS - SÁRFALVI i. m. 112-113. 666 GÖRÖG i. m. 97. 667 A Délkelet-Alföldön a gyomai és szeghalmi járásban művelik jelentősebben. ENYEDI i. m. 197. 357
