Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Sági Norberta: Földművelés Újszilváson a XX. század második felében
nak, hiszen a kertet gyakran már a leszármazottak gondozzák és élik fel, — szívesen kapálgatnak, s még 75-80 évesen is kimennek a kertbe dolgozgatni. A középkorosztály pedig, akik ebben a munkában nőttek fel, nem tudnák kertjüket parlagon, kihasználatlanul hagyni, számukra a kertbéli pázsit igazán még álomként sem jelenik meg. A kisgazdaságok technikai felszereltségét tekintve azok továbbra is hagyományos paraszti jellegűek. Hiányoznak a modem gazdálkodáshoz szükséges eszközök. A megkérdezettek 90 %-a a hagyományos eszközökkel műveli földjét és gondozza állatait, s gépek vásárlására nem is tud költeni. A gazdaság jövedelme nincs annyi, hogy a jövedelemkiegészítő funkcióján túl a saját maga korszerűsítésének költségeit is viselni tudja. A korszerűsítés a mai teleknagyságok mellett (400-1000 négyszögöl) nem is igazán indokolt, hiszen azok, aki a földjükbe vetnek, a kis kertet meg tudják művelni elektromos kapa nélkül is. Valójában azonban a néhány holdas területtel rendelkező családok is így kényszerülnek megművelni a területüket, mivel a technikai fejlesztésre nincs lehetőségük. Az ő esetükben valószínűleg a következő generációnál nagy váltás várható, a mai fiatalok értelmetlennek találják már ezt a nehéz munkát, s ha lehetőségük lesz választani, akkor a föld értékesítése mellett döntenek majd. Új gépekre csak 50-70 hektár fölött tudnak a gazdák költeni, különböző agrártámogatások, hitellehetőségek igénybevételével. A mai Újszilvás mezőgazdasági képét továbbra is a „nagybirtok“ túlsúlya jellemzi. 3-4, a földművelést, s kiegészítőleg az állattenyésztést főfoglalkozásként űző vállalkozó van a faluban, akik a nem kertnek minősülő mezőgazdasági területek nagy részét szántóföldi művelés alatt tartják. A földmunkákkal foglalkozás szintjén kapcsolatban állók következő csoportját a fóliás kertészek alkotják, akik zöldségvagy virágtermesztéssel foglalkoznak. Számuk az összes lakost tekintve szintén elenyésző, 3-4 családról van szó. Fő keresetük azoknak is a mezőgazdaságból származik, akik más lehetőséget nem látván mezőgazdasági munkásnak, napszámosnak kénytelenek elszegődni (munkanélküliek, nyugdíjasok). A megtermelt, megtermesztett árun keresztüli jövedelem-kiegészítés - legyen az zöldség, gyümölcs vagy állat, - szinte minden falun élő számára hozzáférhető lehetőség, aminek ma a falusi népesség megtartásában és a falu fejlődésében is nagy szerepe van. A városból elkívánkozók gyakran költöznek azzal a vággyal vidékre, hogy saját élelmiszerszükségletüket maguk teremtsék elő, s nem is tudják, hogy ez a vetésnél és aratásnál sokkal több munkát igényel. A mezőgazdaságról, mint életformáról Újszilvás esetében nem igen tudunk már beszélni. Nagyon szűk réteg az, aki ma a mezőgazdaság egy ágazatát főfoglalkozásaként űzi. Ok vállalkozók, akik hosszú távú, nagy összegű befektetéseket kell, hogy eszközöljenek a kifizetődő vállalkozás érdekében. Szélesebb réteget érintünk akkor, ha a mezőgazdaságot, mint a megélhetésben szerepet játszó ágazatot vesszük szemügyre. Gyakran a munkahelyüket elvesztő, segélyből élő családtagok a mezőgazdasághoz, mint egy utolsó lehetőséghez folyamodnak, ahol saját árutermeléssel vagy napszámos munkával igyekeznek pénzt keresni. Pénzforrást jelenthet azonban a föld bérbeadása és a téesz utódjaként üzemelő kft-től, a kezelt földért ellenszolgáltatásként kapott pénzösszeg vagy terménymey-301
