Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Szabó István: Besenyszög gazdálkodása a XX. században egy paraszti önéletírás alapján
1934 és 1935 között Garics Kálmántól kivettem 12 katasztrális hold földet haszonbérbe: egy hold here volt, a többi meg szántó. Ekkor már három lovunk volt. Egyet mindig Szolnokra járattam, a másik kettő készen volt mikor már haza jöttem. És fogtam őket és mentem szántani és ami következett. így ment, míg a család meg nem nőtt. Addig a feleségem segített, mikor olyan munka volt. Ettől kezdve mindig javult a helyzetünk. A föld megtermetté a szükséges kenyérnek valót és az állatok takarmányát és a szállítási bérből már lehetett félre tenni. A Garics-féle hároméves haszonbérlet lejártakor 1936-ban kivettük a Vakhal-féle földet. Ez már mind a szögi földön volt. Ez a terület 12 kataszteri hold volt hat darabban. 12 évre vettük ki, hogy be lehessen állítani herével egy részét. Ez sem ment nagyon rosszul, mivel mind a két ló anyakanca volt, ezért majdnem minden évben két csikó volt, de egy minden évben volt. Ezekért minden két évben elég szép pénz volt. A gyerekek nőttek, nyáron és iskola mellett is segítettek, s ahogy elhagyták az iskolát, apjuk beállította őket a gazdaságba. Újabb haszonbérletre került sor: Kivettem a Léderer kisasszonyok földjét, negyven kataszteri hold volt. Ekkor már a szarvasmarha is szaporodott, ezek is hoztak valamit a házhoz. így tehát azt beszéltük meg a feleségemmel, hogy még mos a családok is kevesebben vannak, mintha majd megnőnek, ezért úgy gondoltuk, hogy öreg napjainkra veszünk még egy pár holdföldet, amiből szegényesen majd megélünk. Ekkor vettük meg a Fejes-féle földet, 7 kt.-t. 1938 őszén, holdanként 850 pengőért. Mikor ezt kifizettük, eléggé kiköltekeztünk. Mert százalék és minden adósság nélkül ment a dolog. De az alap kezdett újból, ha lassan is, szaporodni, a családok is kezdtek egymás után nőni. Mivel az eleje a családnak férfiak voltak, így hamarább lehetett rájuk számítani. Mivel a családszám elég szép volt, ezért taníttatni úgysem tudtuk volna végig, ezért el sem kezdtük, hogy ne legyen szemrehányás. Azért pedig, hogy ne legyen a más habart bableves evője, úgy gondoltuk, hogy teremtünk nekik munkaalkalmat. így mikor már nőttek, kivettük a tanító földjét, ami a község alatt volt. És elég jó is volt: mindenre alkalmas, főként kapásnak. Minden évben volt 1 kh dinnye, ami elég jól bevált. Fogyasztottuk bőven, még eladásra is került. Kukoricát hordani kellett, nem hozni, mint most. Ebből telt jószágtartásra is és eladásra is. így teltek az évek és növekedett a család. Ekkor már folyt a háború. És mindig jobban és jobban feszült a helyzet. Fogytak az áruk és drágultak. Volt áru, ami teljesen eltűnt az üzletekből. Én minden nap Szolnokra jártam, mégis alig tudtam egyes dolgokat beszerezni. És még mindig 1938-at írtak. Ebben az évben igen esős volt a cséplési időszak, úgyhogy a kazlak több helyen beáztak. Kivált azokéi, aki nem voltak géptagok és utoljára maradtak. Ezért úgy beszéltük meg a feleségemmel, hogy átveszünk egy géprészt a Makai családtól. Ezek benne voltak az úgynevezett „Sebaj Társaságiban, de mivel elhaláloztak a férjei, így abba maradt a gazdálkodás és így eladták. Ez egy cséplőgarnitúra volt, ennek volt 27 tagja. így lettünk mi a 27. tagok. Ezt a géprészt öt mázsa terményért vettük által. 286
