Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Szabó László: A Tiszazug szántóföldi gazdálkodásának helye az Alföld gazdálkodásában
alföldön szokásos eljárás az, hogy keresztberakás előtt, kettős kévesort raknak, s ebből hordják keresztbe a gabonakévéket. Szolnok vonalától északra ez az eljárás ismeretlen, s csak elvétve fordul elő a Nagykunságban is.541 Déli hatású - de megvan a Nagykunságban is, tehát kettős irányú hatás is lehetséges -, az árpa, a búza, rozs rendrevágása, kötetlen kezelése, ehhez az úgynevezett bolondkocsi használata, amely az egész Dél-alföldet jellemzi, s a Tiszazug és a Nagykunság déli része ennek az eljárásnak az északi határvonala.542 Inkább a Tiszántúlra utaló sajátosságoknak tekinthető a Tiszazugban az, hogy a vetőabroszt viszonylag hamar, a századforduló előtt felváltja a vetőzsák, s az abrosz egykori megléte nehezen deríthető ki.543 A kötetlen gabonát a Jászságban kisgereblyével szedik, NAGY Gy. 1963. 43; 163. és XX. tábla /Vásárhelyi puszta/, MÁRTON L„ 1983. 347. /Békés/. - Tápén nem említik ilyen eszköz használatát: MOLNÁR I., 1971. 380-81. - Ezeken a helyeken fakampó használata e században általánosnak tűnik marokszedésnél. Egyértelműen kuka neve általános. - Északi területen ismeretlen ez az eszköz, illetve szórványos előfordulású, alföldi aratók honosították meg: IKVAI N., 1977. 184-185. /Börzsöny hegység/, IKVAI N., 1967. 113. /Zempléni hegyvidék középső része/, BALASSA I. 1964. 85. /Hegyköz/. Vö: SZMNA I. 1.5. kcs. - I. 2. 5. kcs. 1-4. tk. 541 Vö: SZMNA. I. 1.6. kcs. — I. 2. 6. kcs. 1-2. tk. Megyénkben ez az eljárás az északi részeken nem ismert, szórványosan fordul elő Szolnoktól északra. Jászsági aratók szerint ezt ők Törökszentmiklós Almássy-majorjában és a Bagi-majorban látták. A kettős /párhuzamos/ kévesor rakásához: MOLNÁR I., 1971. 381. /Tápé/, NAGY Gy., 1963. 45. /Vásárhelyi puszta/. Orosházán és Szegeden a kereszt előtti összerakási forma megvan, de más, ún. ötösökbe ill. hetesekbe rakják: NAGY Gy., 1965. II. 145. - BÁLINT S. 1976. II. 543. Párhuzamos keresztsor, véggel összerakva két-két kéve: MÁRTON L., 1963. 387. /Békés/. - A keceli, szanki, móricgáti, sándorfalvai és más leírások nem emlékeznek meg erről. Valószínű, a leírások e szempontból hiányosak. 542 Kötetlen kezeléshez és a bolondkocsi használatához: SZMNA. I. 1. 8. kcs. 1. tk. - NAGY Gy. 1963. 33-42., 54-63. /Vásárhelyi puszta/, NAGY Gy. 1965. II. 146-149. /Orosháza/, MÁRTON L., 1983. 384-385. /Békés/. - BÁLINT S., 1976. /Szeged/, BELLON T., 1984. /Kecel/, JANÓ Á., 1982. /Szánk, Móricgát/ pl. ezt a kezelési formát már nem említi, mert vagy nem élt emléke vagy olyan új település, ahol már a kötött kezelés gyakorlata honosodott csak meg. A szentesi és csongrádi tanyavilágban azonban ez a forma általános volt. Saját gyűjtés. A vontatózás és a bolondkocsi használatához országosan és történetileg: GYÖRFFY I., 1928. - GYÖRFFY I., é.n. 215. II. - HOFFMANN T., 1963 110-111. A vontatózást a legkorábbról a Körös-Tisza-Maros szögéből közli /XVI. sz./, de egy századdal később Dél-Borsodban is kimutatható megléte. Ennek ellenére klasszikus területe Békés, Csongrád, Bács megyék, illetve Szolnok megye déli része. - A MNL a vontató kocsit /bolondkocsi/ mint tiszántúli klasszikus eszközt mutatja be: MNL. 5. k. 588-591. 543 Kötetlen kezeléshez és a bolondkocsi használatához: SZMNA. I. 1.8. kcs. 1. tk. - NAGY Gy. 1963. 33-42., 54-63. /Vásárhelyi puszta/, NAGY Gy. 1965. II. 146-149. /Orosháza/, MÁRTON L., 1983. 384-385. /Békés/. - BÁLINT S., 1976. /Szeged/, BELLON T., 1984. /Kecel/, JANÓ Á., 1982. /Szánk, Móricgát/ pl. ezt a kezelési formát már nem említi, mert vagy nem élt emléke vagy olyan új település, ahol már a kötött kezelés gyakorlata honosodott csak meg. A szentesi és csongrádi tanyavilágban azonban ez a forma általános volt. Saját gyűjtés. A vontatózás és a bolondkocsi használatához országosan és történetileg: GYÖRFFY I., 1928. - GYÖRFFY I., é.n. 215. II. - HOFFMANN T., 1963 110-111. A vontatózást a legkorábbról a Körös-Tisza-Maros szögéből közli /XVI. sz./, de egy századdal később Dél-Borsodban is kimutatható megléte. Ennek ellenére klasszikus területe Békés, Csongrád, Bács megyék, illetve Szolnok megye déli része. - A MNL a vontató kocsit /bolondkocsi/ mint tiszántúli klasszikus eszközt mutatja be: MNL. 5. k. 588-591. 277
