Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Szabó László: A Tiszazug szántóföldi gazdálkodásának helye az Alföld gazdálkodásában
foglaltak el - 38.78% volt.526 A Tiszazugban tehát a múlt század közepén a szántóföldi növénytermesztés még meglehetősen jelentéktelen volt, jóformán csak az önellátást szolgálta. A Fényes Elek által rajzolt képből az állattartás elsődlegessége, a szőlőtermesztés nagyobb súlya rajzolódik ki, s ahol jól termő földeket említ („minden megterem”: Tiszasas, Csépa, Tiszakürt), ott viszonylag a legalacsonyabb a szántóföldek határbeli aránya. Mindez azt mutatja, hogy a települések a múlt század közepén a vízjáráshoz, a természeti feltételekhez alkalmazkodtak, s sem a földesurak, sem a gazdák nem éltek olyan modem, okszerű gazdálkodási fogásokkal, amelyek a közvetlen adottságokat tágították volna, meghaladták volna a jól bevált, hagyományos fogásokat. A leginkább arravaló földbe vetették a búzát, kukoricát: nem kísérleteztek térnyeréssel, a hagyományosan kialakult gazdálkodási arányokat nem változtatták meg. A szőlő is a homokot követi: ahol kicsi a homokos terület, valamint magasabban fekvő határrészek vannak, ott alig találunk szőlőt (pl. Nagyrév). 2. A század végére a vízszabályozások eredményeképpen megváltozott a kép: Csépán pl. 1895-re 24.01%-ról 61.78%-ra, Cibakházán 36.08%-ról 79.58%-ra növekedett a szántóföldek határbeli aránya.527 Általában minden településen meghaladta a 60%-ot a szántók részesedése. Ez az a korszak, amelyről krónikás módon Major Bálint is hírt ad, s elmondja, hogy a fatengelyes szekér, a faeke (melynek még patingja is fagúzsból volt, ékek tartották össze az egész szerkezetet) csakúgy a múlté lett, mint a nyomtatás gyakorlata, a szórás, a kézi rostálás vagy a veremben való gabonatárolás. Megszűnt ezzel a Tiszazug hátrányos helyzete is: a vízjárta területek szántókká alakultak. Úgy kezdett beolvadni ez a terület az alföldi átlagba, hogy a szántóföldi művelés súlyt kapott, az állattartás régi formái visszaszorultak, szerepe csökkent, s a település kilépett az alkalmazkodásból, a vízjáráshoz való igazodásból. Fényes Elek Tiszaföldvárról írja, hogy „...egy kiszárított nagy laposa mindennemű zöldséget, kendert, káposztát, burgonyát, dinnyét...” megterem, azaz a kerti művelés, egy belterjesebb gazdálkodás lehetősége is felvillan a lecsapolások megkezdésekor.528 Ez az úgynevezett ígéretes kép azonban nem bontakozott ki a valóságban, s a Tiszazug nem vált kertgazdasággá, hiszen nem voltak városok, amelyek igényelték volna az árut, legfeljebb kis mezővárosok, akik magukat amúgy is ellátták. 1911-ben a gazdacímtár egyedül Sváb Gyula cibakházi földbirtokos bolgárkertészetéről tesz említést, másutt a kedvező lehetőséggel nem éltek.529 De a gazdacímtár szerint ez az egyetlen korszerű gazdaság is. Kövér János említésre méltó gazdasága Martfűn, azaz a Tiszazugon kívül volt. Sváb Gyula gazdaságát ugyanúgy számon 526 FÉNYES E., 1851. I. 221, 234-235., 11.22. 135, 284., III.289., IV. 16, 34, 229. - Vő: SzmL. T: 240. sz. „Tekintetes Heves-Szolnok megyében bekebelezett Tisza Inoka határának térképe.” 1864. - SzmL. T: 267. sz. „Tisza-Földvár helyisége homoki és martfűi puszták határai száraz részeinek földmérői rajzolatja.” 1830. - KÁROLYI Zs. - NEMES G., 1975. II. 52; 70; 93; 96. - SZLANKÓ I. 1982. 87-98. 527 BOTKA J„ 1980. 144. - SOÓS I. - Szabó I. - SZABÓ L., 1980. 127. 528 FÉNYES E„ 1851.11.22. 529 Gazdacímtár, 1911. 334-335. 272
