Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Matuz János: A "Bánkúti 1201" búzafajta története és utóélete

hallgattak, amikor 1933-ban a kanadai Reginában rendezett búza-világkiállításon a В 1201-t jelölték a világ legjobb búzájának és Baross aranyérmet, valamint díszoklevelet kapott.

Mivel az alkotó ember nagyságát leginkább az alkotásával, vagy az abban megtestesült eredményeivel értékelhetjük legjobban, a búzanemesítő Baross László munkásságát fajtái ismeretében értékelhetjük igazán. A Bánkúti 1201 a világkiállításon a következő eredménnyel lett a legjobb:

Bánkúti 1201: 84,25 kg hl tömeg, 17,23% szárazsikér, 49,45% nedves sikér

Legjobb Manitoba búza: 82,4 kg hl tömeg, 14,10% szárazsikér, 39,20% nedves sikér

Ilyen minőséfü búzafajták létrehozása a mai búzanemesítőknek is nehéz feladat.

A bánkúti fajták túlélték alkotójukat - negyedszázadon át a legjobbak voltak hazánkban, s még 1960-ban is a vetésterület 69%-án termesztették őket (1. táblázat). Csak 1970-től kezdve szűnt meg hazai termesztésük, amikor a gépi (kombájnos) aratás általánossá vált.

Azonban a nemesítői tenyészkertekben mind hazánkban, mind külföldön most is megtalálhatók s gyakran bekerülnek a minőségjavításra irányuló keresztezési programokba (2. táblázat).

Természetesen bekerülnek a legkorszerűbb genetikai-molekuláris genetikai programokba, hogy megfejtsék a „jó minőség” titkát. Pl. Martonvásáron Bedő Z. és munkatársai is ezt keresik, a bánkúti búzák speciális vizsgálataival (3. táblázat).

Baross László emlékét, amint láttuk, fajtái őrzik leginkább. Összefoglalóul a fajták:

Búza fajták: Bánkúti 5, Bánkúti 20, Bánkúti 118, Bánkúti 178, Bánkúti 207,

Bánkúti 417, Bánkúti tar, Bánkúti 1014, Bánkúti 1201, Bánkúti 1205.

Kukorica fajták: Bánkúti korai lófogú kukorica, Bánkúti kései lófogú kukorica, Bánkúti keményszemü kukorica

Cukorrépa: Bánkúti cukorrépa

Baross Lászlónak a fajták mellett szobor őrzi emlékét a martonvásári és szegedi kutató intézetekben, valamint Budapesten az FVM épületének oldalán.

A Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaságban illetve annak jogelődjeiben, a Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézetben, majd a Gabonatermesztési Kutató Intézetben mindig nagy hagyománya volt a jó, illetve javító minőségű búzák nemesítésének. A Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézetben a búzanemesítés 1955-ben a Bánkúti Növénynemesítő Telepnek az intézethez való csatolásával vette kezdetét. Ezt követően a Bánkúti 1201 fajta fajtafenntartása (Szülő Ferenc, Bacsa Pál) egészen az 1970-es évek elejéig az intézetben folyt.

A Gabonatermesztési Kutató Intézet alapításának 50 éves évfordulóján BAROSS László emlékplakett adományozását határozta el, azon tudósok tevékenységének az elismerésére, akik a mezőgazdaságot fajtákkal, vagy technológiával, vagy oktatással jelentősen segítették, azóta az emlékplakettet 5 évenként rendszeresen kiosztja a GKI tudományos tanácsa. Ezen kívül számos agrártörténeti, életrajzi és nemesítési könyvben olvashatunk róla.

239