Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Balla László: Termesztett gabonafajták a XX. században
A másik sajátossága a szakterületnek a mindenkori standard fajtákhoz való viszonyítás. Egy új fajta akkor jelent genetikai haladást, ha egy vagy több tulajdonságban szignifikánsan felülmúlja a jelenlegi vagy standard fajtákat. Általában az a gyakorlat, hogy valamely nemesítő elér egy szignifikáns genetikai haladást, ami a maga idejében kiemelkedőnek számít. Azt követi a felzárkózás, amikor újabb, hasonló fajták születnek, és kialakul egy hasonló agronómiái értékű fajtaszortiment. Ezt követi majd az újabb genetikai haladás, amikor egy újabb kiemelkedő fajta születik és ismét következik a felzárkózás időszaka. A mi kontinentális klímájú mérsékelt égövi geográfiai térségünkben a Bánáti és a Tiszavidéki búzákhoz hasonló ökotípusok alakultak ki és terjedtek el az évszázadok során. Ezekből alakultak ki a tájfajták, majd ezek feldolgozása után az első nemesített fajták. Ezeket azonban nehéz lenne igazi és tudatos genetikai haladásnak tekinteni, hiszen csak a létező genotípusok szortírozásáról van szó. A genetikai haladás első eredményei a keresztezéssel előállított új, vagy legalábbis az eddigieknél jobb fajták Magyarországon ami az F.481-essel (1924) kezdődött és a Bánkúti 1201- essel folytatódott (1931). Ezt követte a Fertődi 293 (1957). Ezekhez képest genetikai előrehaladást, a hazánkéhoz hasonló ökológiai feltételek között előállított Bezosztaja 1 jelentett (1960) több tulajdonság tekintetében is. Ez egyben azt jelentette, hogy áttérhettünk az extenzív típusú búzák termesztéséről az intenzívre. Ez egy igazi korszakváltás volt úgy a búzatermesztésben, mint a nemesítésben. Ezt a genetikai korszakváltást a folyamatában is analizáltuk egyrészt a tudományos megértés, másrészt a további lehetőségek feltárása céljából. Négyéves kísérletsorozatban tanulmányoztuk 1974 és 1978 között a régi típusú extenzív fajták magasságát, biológiai termését, szemtermését és szem-szalma arányát (harvest index) 4-6 tonnás termés szinten. Az 5. táblázatból jól látható, hogy az extenzív típusú Mironovszkaja 808, Fertődi 293 és a Bánkúti 1201 növénymagassága 120-130 centiméter között volt. Ezzel a magassággal már korán megdőltek és a szem-szalma arányuk tág volt a szalmatermésük több, mint kétszer annyi mint a szemtermésük. A következő korszak vezető fajtacsoportjának a magassága 113 és 105 cm között volt. Ezek átmenetinek tekinthetők az extenzív korszakból az intenzívbe. Ezek kiváló termőképességű fajták, amelyeknek a biológiai termése hasonló az extenzív típusokéhoz, de már jobb a szem-szalma arányuk, aminek következtében több a szemtermésük és jobb az állóképességük. A vizsgált fajták közül ide tartozik a Jubilejnaja 50, a Martonvásári 1, a Martonvásári 6, a Kavkáz, a Martonvásári 5 és az Avrora. A vizsgált fajták harmadik csoportja már az intenzív búzatípusokat foglalja magába. Ide tartozik a Kompolti 1, a Martonvásári 4, a Bezosztaja 1, a Martonvásári 3, a Martonvásári 2, a Rannaja 12, a GK-3, a GK Fertődi 2 és. a Libellula. Ezek növénymagassága fokozatosan csökkent és elérte a 93-96 centimétert. Ezek esetében a növénymagasság csökkenése együtt járt a biológiai termés csökkenésével, és a szem-szalma arány szinten maradásával, ami a Libellula és a Martonvásári 4 kivételével nem eredményezett genetikai haladást a szemtermésben. Termőképesség tekintetében ez utóbbi két fajta kiemelkedőnek bizonyult. 222
