Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Balla László: Termesztett gabonafajták a XX. században

és a külföldi fajták termesztésének korszaka (2. táblázat). A század első felében az őszi búza átlagtermése 1,2 tonna volt hektáronként, az 1950-es években 1,33 tonna és csak 1965-ben haladta meg először a 2 tonnát hektáronként (1. ábra). Az olasz búzák honosítását Izenger Pál kezdeményezte és Rajki Sándor vált az élharcosává. Minősítettek is hármat 1960-ban, amelyek nagyon gyorsan terjedtek. Egyidejűleg minősítették a Bezosztaja 4-est, Bezosztaja 1-est és a Szkoroszpelka 3- t. Ezeknek a fajtáknak a megismerése után a magyar búzanemesítők nagy lendület­tel megkezdték a magyar intenzív típusú búzák előállítását. A legnagyobb progra­mot Fleischmann utóda Lelley irányította Kompokon és Веке Fertődön hagyomá­nyos nemesítési módszerrel (keresztezés és kiválogatás). Rajki, aki 1955-ben búza­kutatásokat kezdett Martonvásáron, 1958-ban szintén megkezdte az intenzív búza­nemesítést. Elméleti és módszertani alapja a micsurini genetika volt, mely szerint a nem télálló tavaszi búzák ősziesíthetők. Az olasz búzák télállósága nem volt megfe­lelő. 1958-ban megkezdődött a keresztezési program is, de egyik partner mindig olasz volt. Az első évek kezdeti lendületét megtörte az 1962-ben és 1963-ban bekövetkezett hideg tél, amikor az olasz búzák kifagytak és kifagyott az azok bázisán létrehozott nemesítési anyag is. Az 1960-as évek közepére eltűnt az összes olasz származású anyag. A köztermesztésben megmaradt a kubani nemesítésű Bezosztaja 1, amely a következő évtizedekben vezető búzafajta volt és egyben a búzanemesítés legfonto­sabb kiindulási anyaga. A bánkúti típusú búzák előállítása után a Bezosztaja jelen­tett genetikai haladást. Jómagam 1961-ben kezdtem búzanemesítő pályafutásomat Martonvásáron. Kez­dettől fogva szorgalmaztam a télálló és jó minőségű fajták keresztezését. Rajki a kudarca után tovább erőltette a tavaszi búzák ősziesíthetőségének bizonyítását és ehhez az MTA fel is építette a fitotront. Ezt a témát művelte pályafutása végéig (1983). Közben 1964-ben megkezdte a hibridbúza nemesítését és fokozatosan viz­­szavonult a hagyományos nemesítéstől, amit a továbbiakban én műveltem több munkatársammal összesen 35 éven keresztül. Tudományos tevékenységem kifejlődését elősegítették a kiterjedt nemzetközi kapcsolatok, a technikai háttér fejlesztése (kísérleti gépek, búzanemesítési épület, stb.) és végül de nem utolsó sorban a fitotron és üvegház adta lehetőség, amely biz­tosította az új búzanemesítési stratégia kifejlesztését és elvezetett eddig 52 új búza­fajta előállításához. 1. táblázat: Búzafajták %-os megoszlása Magyarországon 1951-60 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 Bánkúti 1201 50,2 48,0 44,0 41,0 42,0 50,0 51,0 60,0 62,0 Bánkúti 1205 6,5 7,0 6,0 8,0 10,0 10,0 4,8 8,0 4,0 4,0 Béta Bánkúti 3,3 4,0 10,0 15,0 14,0 14,0 12,4 8,0 5,0 2,0 F 481 40,0 35,0 36,0 30,0 28,0 28,0 28,0 26,0 21,0 15,0 Fertődi 293 1,5 5,0 10,0 217

Next

/
Thumbnails
Contents