Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei
legnagyobb gazdasági eredményt adja... Az optimális tenyésztájat meghatározzák a természeti összefüggések (növény, éghajlat, talaj), az optimális termőtájat viszont a természeti és gazdasági (tehát társadalmi) összefüggések együtt determinálják.”473 Annak ellenére, hogy Okályi világos meghatározást adott, e két fogalom keverten jelenik meg a szakirodalomban és a köztudatban, pedig a termőtájak ideális elhelyezkedése akkor következik be, ha a természeti és a gazdasági tényezők optimuma területileg fedi egymást. Közöttük minél nagyobb a távolság, a kétféle optimum és a gazdaságos termelés esélye csökken474. Az optimális termőtáj s az optimális tenyésztáj lényegében a kialakulást illetően, történelmi folyamatok eredményeként is értelmezhető. Mindez nemcsak természettudományos, hanem társadalomtudományi evidenciákat is feltételez, pl. adott esetben a tartós klimatikus változások, a vízrendezések, természeti csapások, urbanizációs és infrastrukturális hatások, sőt háborúk és egyes világgazdasági és népesedési trendek következtében - mint tényezők által - alakultak ki az egyes gyümölcsfajok legjobb és tradicionális termesztő helyei az Alföldön. Kultúrtájról lévén szó, a kultúrvegetáció változásai és spontán-nem spontán tényezői hasonló hatást gyakorolnak az egyes kultivárok, egyedek fiziognómiájára, mint ahogy a Vavilov-féle géncentrumokban is létrejöhettek az új alakok.475 Az alföldi termő-és tenyésztájak együttes bemutatása előtt néhány régebbi és újabb statisztikai adat is meggyőző érvet ad a Magyar Alföld kiemelkedő pomológiai és ampelográfíai jelentőségének bizonyítására. 1988-ban a hazai szőlőültetvények területe 142.168 ha volt, belőle az Alföld részesedése elérte a 49%-ot, s az összes szőlőtermés pedig 736.042 t volt, az Alföldön ennek 40%-a termett meg 476. Tíz évvel később a rendszerváltás folyamán nagy tulajdonosi szerkezet-és talán ennél is nagyobb fajtaváltás, sőt művelésmód-váltás következett be, így a modem szőlőkben nincs gyümölcsfa-köztes, esetleg csak birtokszegélyként ültetik a fákat. 30.356 ha volt az alföldi szőlők területe, ami az országosnak 30,6%-a; termésben pedig az alföldi 219.066 t-val (30,4%) szemben, 1998-ban 719.579 t szőlő termett az országban477. Gyümölcsre még korábbi adatot érdemes példaként hozni. 1971-ben az összes gyümölcstermés 1.230,6 ezer t volt, az Alföld részesedése 62,3%; a gyümölcsösök területe 171,8 ezer ha, s csak ennek 33,6 %-nyi részét írták össze a nagyrégióban478. A KSH 1998. évi adatai szerint az országban 834.355 t gyümölcs termett 96.319 ha-n, ebből 59.597 ha található az Alföldön, ami 617.976 t gyümölcsöt produkált, az országos volumennek a 74,1%-a479. Megállapítható tehát, hogy a szőlő csökkenő és a gyümölcs növekvő hányadváltozása a két, korábban az Alföldön szo-473 uo. 44. o. 474 uo. 45. o. 475 vö. Vavilov-elméletével, in: SURÁNYI 1998. i.m. 17-20. o., amelyet annyival egészítünk ki, hogy feltételezhetően a géncentrumok nemcsak spontán fajkoncentrálódási, hanem az antropogén tényezők miatt szelekciós központok is. Hasonló a helyzet, mint a termőtáj és a termesztő táj, termőkörzet és termesztő körzet esetében. 476 KOZMA P. 1991. A szőlő és termesztése I. köt. 47. o. 477 Mezőgazd. Stat. Évk., KSH 1999. 248. o. 478 A gyümölcstermesztés alapjai szerk. GYÚRÓ F. 1974. 61. és 83. o. 479 Mezőgazd. Stat. Évk., KSH 1999. 249. o. 209
