Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században

termesztett tájfajtát a nemesítök a későbbiek során fölhasználták. Egy Baranya megyei tájfajtából született a Lippói nevű első hazai fajta 1971-ben.

Gesztelyi Nagy László393 1924-ben sajnálattal állapította meg, hogy a dohány termesztése óriási mértékben visszaesett. E nagy múltú, gazdag néphagyományú újvilági növény művelése már a 18. században jelentősen elterjedt hazánkban. Elsősorban a szabad parasztok, bérlők, szerződéses termelők és telepesek kedvelt kultúrnövénye volt.394 Szerepét jelzi bő fajtakínálata, helyi fajtáinak sokasága.395 396 397 Nagylevelű fajták: szuloki (Somogy) szamosháti, debreceni, szegedi rózsa, tiszai, szabolcsi. Kerti fajták: rétháti, faddi, kápolnai, a régebbiek közül az érsekújvári, debrői (verpeléti), fogarasi (erdélyi piros virágú). A muskotály fajták termesztőtája Borsod, Gömör, Abaúj és Zemplén megyékre szorítkozott, ahol elterjedt fajta volt a csetneki. A kapadohányok még az 1960-as években is a régi tájfajtákra korlátozódtak, közéjük tartozott pl. a jajhalmi subás és a szétálló kapadohány

A dél-alföldi tájhoz kötődik két kultúrnövény termesztése. Az egyik a makói vöröshagyma, 397 amely a századforduló táján már táj fajtaként jelenik meg. Kialakulását számos odakerült fajtának köszönheti, melynek egyike pl. a Zita hagyma volt. Az 1895-ös ún. ősi makói vöröshagyma ábrázolás a leánycsöcsű formát követi. Az Erdei-féle változat az ősi alakhoz hasonlít, a Rozsnyai-féle viszont sötétebb színű, nagyobb hagymájú, hosszabb tenyészidejű változat.398 A 20. század elején az ország hagymatermésének 2/3-a e vidéken termett.399 400 Kisebb jelentőségű volt Gyula környéke, Derecske körzete, a Sárköz és Szigetköz, a Rábaköz vidéke és a Fertő-tó környéke. 1944-ig a makói tájfajtából szelektált Mauthner-féle makói fajtam képviselte az egyetlen hazai nemesített változatot.

A másik jellegzetes alföldi növényünk a paprika mint a török hódoltság ajándéka. Szeged környékén és Szentes körül indult el hódító útjára.401 Először a házi kertekben, majd a 19. század első felében a szántóföldi kultúrában Szeged402 403 körzetében, ahonnan tovább terjedt Kalocsa tájékára. (Bátya, Fájsz, Fadd, Sükösd, Ersekcsanád, Bogyiszló, Szeremle, Decs, Öcsény stb.) A századfordulón gyakori lett szántóföldi művelése szinte az egész Dél-Alföldön. 1920 után a határon túlra került magyarlakta vidékek - Horgas és környéke, az Érmellék, Érsekújvár és körzete - is a fűszerpaprika termesztőtájai közé tartoznak. Az étkezési zöldpaprika"" az 1870-es évektől a dél-magyarországi városokba betelepülő bolgár kertészek révén honosodott meg, akik magukkal hozták fajtáikat is: kalinkói, kosszarvú, szervián stb. Ezekből alakul393 GESZTELYI NAGY L. 1924. 29. o.

394 KAPÁS S. 1997. 23. o.

395 GRÁBNER E. 1942. 671-672. o.

396 MÁNDY Gy. 1963. 149. o.

397 Tóth F. 1998.41^12.0.

398 Ua.: 43—45. o.

399 JESZENSZKY Á. 1995. 218-220. o.

400 KAPÁS S. 1997. 291. o.

401 SOMOS A. 1983.240. o.

402 BÁLINT S. 1962., MNL 1981. 176-177. o.

403 MNL 1981. 177. o.

188