Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Vadász István: A táj átalakulása és a mezőgazdasági termelés szerkezeti változásai a XIX. század végén és a XX. században az Alföldön
VADÁSZ István A táj átalakulása és a mezőgazdasági termelés szerkezeti változásai a XIX. század végén és a XX. században az Alföldön Dolgozatomban két alföldi kistáj - a Borsodi-ártér és a Tiszafüred-Kunhegyesisík - területén, annak is egy kisebb részén, a Hajdú-Bihar megyei Egyek község környékén szándékozom bemutatni a táj átalakulást és a határhasználat változását. A terület kiválasztásának két oka van: egyrészt ez a Tisza-tó közvetlen környezete, ahol az utóbbi évtizedekben olyan tájátalakítási munkálatok folytak, melyek vízrajzi vonatkozásban a terület egy részén - elsősorban a hullámtéren - az ármentesítés előtti állapotok visszaállítását eredményezték. Másrészt a terület azért is alkalmas a közelebbi vizsgálatra, mert ez a Közép-Tiszavidéknek egy olyan része ahol az ármentesítéssel együttjáró pozitív és negatív hatások jól tanulmányozhatók. A két kistáj területe egymással összekapcsolódó, rokon genezisű, ökológiai szempontból hasonló vagy azonos tájtípusokból áll. A Borsodi-ártér nagy része alacsonyártéri jellegű síkság, melyet a vízrendezések előtt sekély tavak, mocsarak, vagyis szinte álladóan vizek borítottak, s csak apró szigetek maradtak ki a vízből. A magasártéri szintű - ártéri lösszel fedett -, felszínek csak időszakosan, a legnagyobb kiterjedésű árvizek idején kerültek víz alá. A kistáj felszínének a kialakításában a Tisza játszotta a fő szerepet. A Tiszafured- Kunhegyesi-síknak nevezett kistáj annyiban különbözik a Borsodi (vagy a Hevesiártértől), hogy 87 és 98 m közötti tszf-i magasságú, fluviálisan átmozgatott lösziszapos üledékkel fedett egykori hordalékkúp-síkság. A hordalékkúp anyagának a felhalmozását az Eger és a vele párhuzamosan lefutó folyók, patakok ősei végezték, ílymódon a felszín egy része alacsonyártéri, illetve magasártéri helyzetű síkság, másik része ármentes síkság, melybe a löszös homokkal fedett buckák visznek változatosságot. Ezek Tiszafüred-Tiszaörs-Kunmadaras, Tiszaszentimre-Abádszalók-Kunhegyes és Tiszabura-Tiszaroff-Tiszagyenda között fordulnak elő (a homokvonulat révén a kistáj Egyek déli határában kissé átnyúlik Hajdú-Bihar megye területére). I./Az egyeki határ az ármentesítés előtt A táj történetében az egységes jobbágysághoz kötődő viszonyok kialakulásáig az érintetlen természet koráról beszélhetünk.240 Vagyis olyan erdős-sztyepp síkság ez, melynek nagyobb része öntésföldes, puhafás, ligeterdős, állandóan vízborította alacsony ártéri síkság, illetve a magasabb helyeken időszakosan vízjárta, szigetekből álló, réti talajú keményfás ligeterdőt képező magasártér. Ehhez tereplépcsővel kapcsolódik a csemozjom jellegű talajokkal fedett, helyenként tatárjuharos lösztölgyes ligetekkel tagolt löszpusztaréteket magánhordó ármentes térszín.241 A korai feudalizmusban kialakult mezőgazdasági kultúra - ártereken és ármentes térszínen eltérő — jellege szorosan összefüggött a vizek járásával: a vízjárta helye-240 SLIRANYI Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX-XX. századra, p. 237. 241 SOMOGYI Sándor: A magyar honfoglalás földrajzi környezete. Magyar Tudomány 1988. 11. 145
