Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Hoffmann Tamás: A tanyák
ban nagyarányú volt a népesség fluktuációja, a hatalom gyenge lábakon állt, és a tulajdonjogokat nem mindig tudták érvényesíteni (vagy azért, mert nem volt, aki érvényesítse, vagy azért, mert nem volt, akinek rovására lehetett volna fenntartani a tulajdonlást). Eszaknyugat-Európa szórványai a prehistorikumban és a kora-középkorban elsősorban állattartó gazdaságok voltak. A növénytermesztés súlya azonban lassan növekedett. Hollandiában például a 14. században már meglehetősen általánosan alkalmaztak a tanyasi földeken vetésforgót. Háztartásukban növekedett a cereáliafogyasztás, és szélesebbre tágult a városi piac, ahol értékesíteni tudták a gabonát. Ennek következtében elfogyott a szűz-föld, és a gazdák igyekeztek a meglévő birtokállományt intenzíven kihasználni. Délnyugat-Angliában a középkorban is megmaradt a tanyavilág, a parasztok a piaci követelményekhez igazodva akartak gazdálkodni, vetésforgókat alkalmaztak és a gazdaság súlypontját a szántóföldekre tolták. Ahol a tanyabokorból falu lett (ahogyan ezt a híres Wharram Percy, Yorshire régészeti feltárásai tanúsítják), a népességszám nemcsak spontán módon gyarapodott, hanem földesúri telepítés révén is. Az úri major egy lépéssel elébb volt a parasztgazdaságoknál. A parasztok zöme nem is tudott majort létesíteni. A föld népének többsége tönkrement és átrétegződött. A korai középkorban alapított falvak közül sok település a 13. század óta - tisztázatlan okok miatt - elnéptelenedett. A határban csak a földesúri major maradt meg. A majorban többnyire tejgazdaságot rendeztek be. Közép-Anglia és Délkelet-Anglia 16-19. században - az elkerítések jegyében - a sajt és vaj tartományává vált, a tanyatulajdonosok ezt az ágazatot részesítették előnyben. Az átalakulás szembeötlő ténye, hogy a 17-18. században a gyapjúértékesítés konjunktúrájához igazodtak a gazdák - urak és parasztok egyaránt. Hollandiában a gabonatermesztés, a tejgazdaság, az ipari növények termesztése vagy a kertészet szinte korszakokat töltenek ki a gazdaságok történetében. Gyakoriak a profilváltozások. Szinte minden egyes generáció arra kényszerült, hogy másként gazdálkodjék, mint az őt megelőző. A történet - némileg módosítva - folytatódott Közép-Európában is. A magyar tanyák alapítása is ennek a történetnek egyik fejezete. Azonban a Nyugat-Európában történtekkel összehasonlítva a magyar és a többi Délkelet-európai tanyásodás eleve a külpiac függvénye volt. A tanyarendszer a húsállatok és a 18. század végétől a gabona exportjának függvényeként működött. A 19. században ez a helyzet is megváltozott. A tanyasiak különféle termékekre szakosodtak. Új tanyaövezetek alakultak ki, körzetek, ahol gyümölcs- vagy zöldségkertészek, baromfinevelő kisgazdák éjt nappá tettek, hogy rá ne bukjanak a kíméletlen gazdasági versenyben.239 239 Bader, 1957. i., 1962. Ii., 1973. lii., Cohen - Weizman, 1975. 161-76., Dahlman, 1980., Erixon, 1961/A: 131-52., Erixon, 1961/B: 57-74., flatres, 1977. 301-42., Hoskins, 1973., Hoskins, 1985. (2. kiadás)., Hoskins - Stamp, 1963., Houston, 1964. 138-50. Jaeger, 1961: 138-50., Jaeger, 1987., Jones, 1959. 313-28., Jones, 1979. 179-94., Jones, 1983. 153-70., Köbler, 1977 136-46., Lambert, 1971., Marx, 1983. McCloskey, 1975. 123-60., Mingay, 1968., Miiller, 1938. 364-89., Müller-Wille, 1956. 5-25., Müller-Wille - Dörfler - Meier - Kroll, 1988. 59-68., Petrikovits, 1977. 86-135., Prince, 1972. 162-68., Prince, 1977: 129-84., Schröder-Schwarz, 1969., Smith, 1979., Smith, 1978., Smith, 1967., Tate, 1967., Timpe, 1979.1. 11-40., Uhlig, 1961. 285-312. 139
