Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Bánkiné Molnár Erzsébet: Egy jászkun puszta határhasználatának módosulásai
a szántóföldi művelési mód terjedését bizonyítja. Az 1880-as évtized az új szántóföldi gazdaságok megerősödésének, stabilizációjának az időszaka. A XIX. század fordulóján, amikor a gazdákat a gabona alacsony ára és az értékesítési nehézségek egyformán sújtották, korábban nem tapasztalt magas árat kaptak a sertésekért. Nem véletlen tehát a disznóhizlalási kedv terjedése. 1901-ben Kiskunfélegyháza teljes sertésexportja - ebben benne van benne Ferencszállás is - 14.879 sertés, 4227-tel több az előző évi kivételnél. Ekkor növekedett meg a baromfiexport is. 1902-ben 430 vagon élő és 500 mázsa vágott baromfit szállítottak el a kiskunfélegyházi vasútállomásról, ami egymillión felüli darabszámot jelent. A pulykának jó piaca alakult ki Angliában és Ausztriában, a németországi kereskedők libatollat vásároltak nagy mennyiségben. Ferencszállás puszta ekkoriban annyira összetartozott Kiskunfélegyháza várossal, hogy egyetlen statisztikában vagy jelentésben sem jelölik külön a vonatkozó számokat. El kell fogadnunk a fő tendenciák azonosságát, hiszen Ferencszállás 90%-án kiskunfélegyháziak gazdálkodtak. Az 1940-es években Ferencszálláson körülbelül 55-60%-ban kisföldű, a jövedelmet napszámmal, tanyás bérességgel kiegészítők éltek. Azok, akiknek egy és öt hold között volt a földjük bizonyosan eljártak napszámba. Akik hét-nyolc hold földön gazdálkodtak a gyengébb termés miatt kieső jövedelmet szintén napszámmal pótolták. A piacra is termelő gazdaságok közül nyolcvanból húszban biztosan foglalkoztak sertéshizlalással. Az állattartás módszerének átalakulása után mind a sertéstartásban, mind a baromfmevelésben létfontosságú lett a kukoricatermesztés. A XX. században folytatódott a pusztaosztás után megkezdődött folyamat, egyre többen választották állandó lakóhelynek a tanyákat. A választást segítette a vasúti közlekedés lehetősége, az úthálózat fejlődése. A gabona szállítását lényegesen megkönnyítette, hogy 1853. szeptember 3-án megnyílt a Pest-Cegléd-Félegyháza vasútvonal. 1854. március 4-én megindult a közlekedés a vasút Félegyháza-Szeged közötti szakaszán. A gabonafölösleget már csak a félegyházi állomásig kellett ökrös és lovas szekerekkel beszállítani. Onnan vagonokban vihették tovább a kereskedők. Korábban főleg a lábon hajtott állatok jutottak el távolabbi vidékekre, a pesti vásárba, vagy külföldre. A vasút szélesre nyitotta a szántóföldi növénytermesztés lehetőségeit. Pest-Szeged fővonala után a századvégéig kiépültek a szárnyvonalak. Félegyháza-Csongrád között 1888. szeptember 6-tól, Félegyháza-Szolnok között 1897. december 9-től, Félegyháza-Majsa között pedig 1899. augusztus 2-től utazhattak vasúton. Ferencszállás tanyasi lakossága a Szegedről Félegyházára tartó vonatra Péteri megállóban, a majsai járatra Halesz vagy Galambos megállókban szállhatott fel. Szentkúton 1891-től létesítettek feltételes vasúti megállót. Az utak mentén, azokban a körzetekben, ahol a tanyák többsége állandóan lakott volt iskolákat alapítottak. A spontán fejlődés során ezeken a területeken egymáshoz közelebb épültek a tanyák. A tanyasűrüsödés folyamatát legszemléletesebben Ferencszállás Szentkút tanyaközpontjának alakulása mutatja. Az 1940-es években a sűrűn lakott tanyás körzetek napi problémái irányították a figyelmet a tanyai közigazgatás megszervezésének szükségességére, és lehetőségére. Innen már csak egy lépésre volt a tanyaközség létrehozása. 107
