Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

A kislányok, lányok hajának legfőbb díszítői a színes, pántlikák, szalagok voltak. Ötletességüket bizonyítja, hogy ha nem volt kellőképpen sűrű és hosszú a hajuk, akkor szalagokat belefonva pótolták azt (12. kép).

A szalagokon kívül a lányok ékessége, hajadonságuk jelképe az egész magyar nyelvterületen évszázadokig a párta volt. Már a 13-14. századtól felbukkantak a szegényesebb mellékletű sírokban a különféle koszorúk, párták maradványai (13. kép). Formájuk a 18. századig meglehetősen állandó. Kör alakú, szélesebb-keskenyebb abroncs vagy koszorúpárta az esetek többségében, amely a homlok közepén, vagy felső harmadában keretezte a fejet. A párta szélessége összefüggött viselője életkorával (14. kép).

A főúri hajadonok vagyont érő pártáit, ötvösök, hivatásos hímvarrók, gyöngyfűzők készítették. Az ő alkotásaikat másoló párták, amelyek a kis- és köznemesek, s a polgárlányok fejét díszítették, az előzőeknek csupán szerény utánzatai. Díszeik agyagpaszta, csont- és üveggyöngyök, réz- és bronzszálak, spirálok, flitterek voltak. Még egyszerűbbek a parasztlányok pártái, bár igyekeztek minél szebb alkotórészeket beszerezni.

A 16-17. századi, a magyar viseletben általános, azonos formájú, de társadalmi rétegenként és némiképp tájanként is eltérő díszítésű párták formájukat, díszítményeiket a 18-19. században tájanként és közösségenként eltérő módon őrizték meg.

Ezek a magyar fejviseletekben változatlanul jelképek maradtak, amelyek az emberélet nagy fordulóinak szokásrendszerében szimbolikus jelentésüknél fogva kaptak szerepet (lásd később a menyasszonyi koszorúkat).

12. Hajviselet kis- és nagybokorral, pántlika befonássai Bagón

14

13. Középkori párta (sírlelet)

14. női párta a vád Fehérek Templomának kriptájából a 18. századból