Novotny Tihamér (szerk.): Fe Lugossy László, Művésztelepi Galéria Szentendre (Szentendre, 1997)
EGY KIS ÖNVALLOMÁS 1947. június 25-én születtem egy kecskeméti belvárosi lakásban. 17 évesen fogant meg bennem az a röpke gondolat, hogy festő leszek, mert addig semmilyen foglalkozás sem vonzott igazán. Emlékeim szerint nagyszerűen lebegtem a semmi között, mint a közgazdasági technikum tanulója és csak nagyon halványan rezdültem azokra a bennem lévő aprócska momentumokra, hogy pap, színész vagy tengerész, esetleg egy nagyvonalú költő legyek. Ebben az időben csak az irodalom és a filmművészet érdekelt, oly mértékben, hogy a mozi hatását a mai napig nem hevertem ki. Elég egyszerűen, mondhatnám kissé sorsszerűén lettem képzőművész. 1 7 évesen egy temetés után a helyi papír és írószerboltban kötöttem ki rajzeszközöket vásárolva magamnak, hogy a ravatal és a halott gyászos hangulatát megragadva készítsem el az első képemet a halálról, a végről, amiből a kezdeteimet származtatom. Ez a számomra tragikomikus cselekedetem késztetett arra, hogy ezt a képkészítést folytassam, folyamatosan, megállás nélkül műveljem, magam sem értve teljességében a miértet, nem látva át ennek az igazi értelmét. Csak az érzéseim, érzékenységem útján haladva folytatom ezt az idézőjelben meghatározott tevékenységemet, soha nem érezve semmiféle hajlandóságot arra, hogy bővebb magyarázatot, biztosabb válaszokat, esetleg választékosabb elméleteket adjak és kapjak magamnak, hogy miről is szól az életem, mert annyira természetesnek vettem, hogy elfogadjam a számomra kijelölt utat. Az első és hosszan tartó időkben soha semmiféle biztatást, jótékony visszaigazolást nem kaptam arról, hogy ezt a tevékenységemet nekem csinálnom és művelnem kell, sőt inkább viszonylag sokáig minden és mindenki csak hátráltatott és gátolt ebben, de ennek ellenére vagy éppen ezért megingathatatlan maradtam és soha egy pillanatra sem zökkentem ki - a sok magamra vonatkozó és örökösen felmerülő kétségeim, kételyeim ellénére sem - ebből az állapotból, mivel ez a tevékenységem szülte vagy teremtette meg a későbbiekben létrejött és szívesen vállalt élet-és magatartás formámat, egyszerűbben mondva: a létformámat. Az elején még elég komolyan vettem magamat és a művészetet, de rövid ideig tartott, mivel ezek a szükséges és kellemes illúziók nagyon hamar kimutatták ürességüket, kellemetlen, nyálas felszínüket, és maradt a valóság érdesen kínos és barbáron abszurd tömege, a civilizáció és a kultúra mélypontjai, amit csak humorral, iróniával és öniróniával lehet és tudok elviselni. Ma már inkább menekülök a művészettől, minthogy közelítenék felé és inkább emberekkel van kapcsolatom, mint fogalmakkal, az hogy néhány ember fogalom is, az egy más kérdés, ez a hidegvíz a meleg mocsokban, amiből látható, hogy nincs igazán pozitív nézetem a körülöttem lévő világról. Ez persze nem azt jelenti, hogy negatív véleményemet lépten-nyomon hangoztatnám, mert erre abszolút nincs igényem, sőt képeimben és egyéb kifejezési lehetőségeimben is igyekszem egy árnyaltabb, több mélységű és rétegű reflexiót feltárni, és ezekben a megnyilvánulásokban is inkább csak létezni, mint ezeken keresztül kommunikálni, mert mint tapasztaltam; minden kommunikáció egy ballépés, mert közelíteni akar, de csak távolítani képes, leszűkítve evvel az emberek egymásközötti igazi lehetőségeit. A SHORT SELF-CONFESSION I was born in a flat of the city of Kecskemét on 25th June in 1947. I was 17 when I realized that I would become a painter. Up to that time none of the jobs had attracted me. According to my memories I enjoyed hovering in nothing as a student of the technical school of economics, and only faintly did I respond to the tiny moments inside myself that I might become a priest, an actor, a sailor or a poet. At that time I was interested in literature and film art only, in such a measure that up to this day I have been under the influence of movie. The way I became an artist was quite simple, or I might as well say, fateful. I was 17 when after a burial-service I happened to go to the local stationary to buy some drawing requisites for myself so that catching the lugubrious atmosphere of the catafalque and the dead I should make my first picture on death, on the end I originate my beginnings from. This tragicomic deed of mine led me to go on making pictures continuously without understanding the reason why. led by my senses and sensitivity I have been pursuing the activity of mine without feeling any kind of inclination for explaining, giving clear answers of offering and getting exquisite theories on what my life is about, because it has always been natural for me to accept the course that is determined for me. .In the first and long periods I got neither encouragement nor positive feedback on whether it was worth while for me to practice this activity, on the contrary, everything and everybody discouraged and hindered me. In spite of this, or just because of it I remained unshakable, and nothing could put me off this state of mine - though I often had uncertainties and doubts about myself -, as my life style and behaviour, or more simple, my existence accomplished later was produced from this activity. At the beginning I took myself and art seriously, but it did not last long, as these necessary and pleasant illusions quickly proved to be empty, unpleasant, and mucous on the surface. What remained was the roughly embarrassing and barbarously absurd mass of reality, the nadirs of civilization and culture that I can bear only with humour, irony and selfirony. Nowadays I rather escape from art than approach to it, and I rather keep connections with people than with ideas, though some people are ideas as well, this is cold water in warm mess, which indicates that my opinion of the world around me is not too favourable. This does not mean that I keep giving my bad opinion at every moment, I do not want anything like this, moreover, in my pictures and other ways of expression I am trying to explore a more tinged reflection of several depths and layers, and exist in these manifestations instead of communicating through them, as I have experienced that all the communications are a failure because they want to approach though they can grow the distance only, thus narrowing people's real possibilities among each other. LfeL feLUGOSSY LÁSZLÓ TÁVCSŐ ÉS KÖRNYÉKE c. kiállítása LÁSZLÓ feLUGOSSY's exhibition titled BINOCULARS AND THEIR ENVIRONMENT Művésztelepi Galéria/Gallery of the Artists' Colony Szentendre, Bogdányi и. 51. A kiállítás megtekinthető 1997. június 20-tól augusztus 3-ig The exhibition is open from June 20 to August 3, 1997 A katalógust szerkesztette és a kiállítást rendezte Novotny Tihamér The catalogue was edited and the exhibition was arranged by Tihamér Novotny Angol fordítás/TransIated byjuhászné Szepesi Beatrix Fotók/Photos by Gajzágó Jolán A kiadásért felel a Pest Megyei Múzeumok Igazgatója Published by the Director of the Museums of Pest County Készült a Mester Nyomdában Printed in Mester Printing House A katalógust és a kiállítást támogatták: NEMZETI KULTURÁLIS ALAP, Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület. The catalogue and exhibition were sponsored by the NATIONAL CULTURAL FUND and the Vajda Lajos Studio Cultural Association A cimlapon/On the cover: Borotvapamacs, installációs képek Shaving-Brush, installation requisite
