Novotny Tihamér (szerk.): Fe Lugossy László, Művésztelepi Galéria Szentendre (Szentendre, 1997)
Cím nélkül, olaj, papír, 80 x 1 20 cm, 1997 Untitled, oil on paper, 80 x 120 cm, 1997 Cím nélkül, olaj, papír, 80 x 120 cm, 1997 Untitled, oil on paper, 80 x 120 cm, 1997 Cím nélkül, olaj, papír, 80 x 120 cm, 1997 Untitled, oil on paper, 80 x 120 cm, 1997 Cím nélkül, olaj, papír, 80 x 120 cm, 1997 Untitled, oil on paper, 80 x 120 cm, 1997 mint tárolók (itt vannak a távcsövek); az asztal, a terítő - mivel női szerepekhez, munkákhoz kötődnek; oszlop - amennyiben nem 'funkciótlanul' mered az égbe a nőhöz tartozik - a 'női arányrendszer szépségéhez' asszociálva (kiváltképp, ha olyan a mintázata, mint a térítőé); ez esetben az ajtó - mint kiás bejárat (amin keresztül a férfi behatolhat), hiszen a szoba, a belső tér is, ahova a nő 'be van zárva', a nő(iség) maga; analóg az anyaméhhel, a kémiai mennyegző lombikjával, a titkos kamrával, a toronyszobával, és az Anyaszentegyházzal. Az ágy és a párna otthonosságot idéznek, ezért konvencionálisán szintén kapcsolhatók a nőhöz. Nemcsak a szeretkezés és a puhaság tárgyi képviselői, de a lusta heverészést is felidézhetik és az alvás-álom-halál rokonsága révén ennél messzebbre is vezetnek. Két kép, a két legnagyobb 'kilóg' az együttesből. Különbözőségeik - éppen mert azonosságaiknál fogva nem függetlenek a többitől - azok látszólagos hétköznapiságát roncsolják, ezzel egyszersmind megerősítik az egész sorozat metafizikus jellegét. A tradicionális nő-férfi szereposztást fejezi ki az installálás is. feLugossy csaknem mindegyik kép mellé kis polcra egy-egy borotválkozópamacsot állított. Ez az ízig-vérig férfieszköz - lévén minden nap használatos - némileg ellensúlyozza a festményeken kifejezett férfiasság spirituális-lényegű beállítását; ráadásul simogató puhasága ebben a kontextusban erotikus konnotációkat hív életre. Egyúttal kijelenti a képvilágtól való távolságot: ez a realitás, ez a 'valódi tárgy', a többi 'csak festett'. Mindebben nem lehetünk teljesen biztosak, nemcsak azért, mert ez az olvasat csupán a festmények együttesében tárul fel; hogy csak bizonyos ismétlődések teszik lehetővé ezt a fajta értelmezést, hanem azért is, mert látásunkat megzavarhatja a szemünk elé - Májá vékony fátylaként - vont leheletnyi vidámság és a kiállítás címében valamint az installációban rejlő humor. Tatai Erzsébet Erzsébet Tatai—>
