Mucsi András - Kiss Joakim Margit (szerk.): Beck Judit festőművész gyűjteményes kiállítása. Szentendrei Képtár 1990. szeptember - október. Pápa, Városi Galéria 1990. október - november (Szentendre, 1990)

BECK JUDIT ÉS SZENTENDRE (Adalékok a harmincas évek szentendrei művészetéhez)

Első, 1938-as gyűjteményes kiállítása óta ötven év telt el, művésszé érése óta hatvan. Mi mégis csak úgy tartjuk nyilván, mint színes virágok bravúros festőjét, illetve mint színészportrék megörökítőjét. Ehhez a sajátos tematikához természetesen hozzászámítjuk azt a szellemi hátteret, ami Major Tamás révén a színészek világában való otthonosságát jelenti, illetve a Beck család művészeti örökségét. Úgy vélem azonban, nem hagyatkozhatunk felületes ismereteinkre, ha Beck Judit egész eddigi munkásságát akarjuk megítélni. Bár Beck Judit a nagy és festészetére nézve elhatározó lépéseket Szentendrére kerülése előtt megtette, elmélyülése, művészi hitele mégis ebben a közegben alakult ki így azt mondhatjuk: a szentendrei festészet minősíti Beck Juditot. Nem kevésbé érdektelen azonban a szentendrei művészet kialakulásának legfontosabb évtizedéről sem árnyaltabb, pontosabb szellemi hátteret rekonstruálni, mint ahogy azt ma ismerjük.

Beck Judit pályakezdése nem köthető évszámokhoz. Talán tizenhat éves korában történt, (amikor a Főiskola hallgatója lett), talán huszonegy éves korában (amikor innen kiszabadult), esetleg ötéves korában (eszmélkedésével egyidóben), hogy a festői pályára lépett. A Nyugat írógárdájának, Babitsnak, Móricz Zsigmondnak, Tersánszkynak, a novellista-műkritikus Elek Artúrnak apja műtermében tett látogatásai. a színész nagybácsi. Bárdos Artur, a jóbarát Körösfői Kriesch Aladár, a mozdulatművész- és reformer Szentpál Olga, a Szinyei Társaság néhány jeles képviselőjének közelsége, személyes ismerete az irodalom, a színház, a tánc, a festészet korabeli állapotának ismeretét jelentette a pályára készülődő festőnek (és András nevű fivérének), amely minden bizonnyal kivételes szellemi környezetnek minősül. Ez a légkör ugyanúgy összetevője volt festővé válásának, mint a szűkebben vett stúdiumok Csók István osztályán. A főiskolai tanulmányok sem korlátozódtak azonban Csók korrigálásaira; a főiskolás festőtársak: Trauner Sándor, Krocsák Emil, illetve Korniss Dezső, Kepes György, Vajda Lajos testközelben szemlélt munkái. - s nem utolsósorban Vaszary Csók Istvánt helyettesítő korrigálásai - mind hatással voltak a fiatal művészre.

Munkásságának korai szakaszát áttekintve gyors iramú stílusváltásokat regisztrálhatunk, amely - az előzményekkel összefüggésben - éber szellemi állapotot, gyors felfogókészséget jelez. (Ugyan festményeit csak elvétve datálta, az életszakasz eseményeiből kirajzolható egy megközelítően pontos pályakép.)

Korai művei legfontosabb képépítési szempontja a dekorativitás. Tematikailag e művek portrék vagy portrészerűek; a festő saját világát, illetve közvetlen környezetét dolgozzák fel. Sárgaruhás önarcképe, Orgonaágas lánykája, cigarettázó hölgye, női aktja, tánckompozíciója vállalt vagy rejtett önarckép. A világító sárga, piros, narancs színek, a síkszerű foltfestés, a motívumelhelyezés egyként a dekorativitás megnyilvánulásai, melyben átértékelve felfedezhető Rippl-Rónai, a Gödöllő művészcsoport, de leginkább egy. a századfordulón Európába átszűrődő japán festészeti hatás. Ez utóbbi közvetlen hatására a gyöngéd, síkszerűsége ellenére helyenként áttetsző festékkezelés, esetenként a hosszúkás formátum. az átlósan egyensúlyozott elrendezés - és maga a virágos-leveles ág alkalmazása is bizonyíték. A síkbaterített levelek és virágok, a helyenként zománcfelületet utánzó díszítmények egyaránt a századfordulós iparművészeti tárgyak közvetlen hatásáról árulkodnak. A virágos-leveles ágak tartalmi közlendője is fontos: általuk válik dekódolhatóvá a felület többi motívuma is. Legfőbb közlendője ugyanis ezeknek a képeknek a felhőtlen, maradék nélküli életöröm, a szépség és fiatalság élvezete. Ennek az életérzésnek harsányabb megfogalmazásai a Drégelypalánkon festett félalakos képek. Az élénkpirosat, cikláment, ultramarint. sötétzöldet, citromsárgát a népviselet inspirálta: a figurák ruházatán jelentkezik. s ugyanúgy kompakt felület, mint az ekkortájt festett többi képen. Ez a képi színvilág az évfolyamtárs Krocsák Emil ekkori képeivel azonos, illetve közvetve Vaszaryra utal. (Az 1929-es drégelypalánki terepmunka Krocsák Emil és Vaszkó Erzsébet társaságában zajlott.)

Ugyancsak ekkortájt: a harmincas évek elején született néhány gauguin-es kompozíciója, melyek közül legszebb a gödi Cigánylány. Halványsárga-rózsaszín és sötétbarna tónus-ellentétei, a kompozíció feszítettsége igazán mesterivé avatják a kis képet. A kerti akt tompított okker és kék tónusai azonban már mélyértelmű mondanivalót hordoznak: a szimbolikus jelentésű ligetes táj, kerti út és derengő távlat. valamint a nyakból leomló piros szalag a művészettel való eljegyzettséget sugallják. (Ilyen kompozíció lehetett a harmincas évek elejéről az is. mely Ferenczy Noémi elismerését kiváltotta, s melynek következtében az ifjú Beck Judit meghívást kapott az általa szentként tisztelt Ferenczy Noémi műtermébe.)

9