Molnárné Hajdú Margit: Vezető a Nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977)

több és több kézi, majd napjainkban a kizárólag gépi hímzésdísz.

Alakjuk formálása érdekében több, vagy kevesebb szoknyát vesznek magukra.

Majdnem ugyanolyan, mint a cinkotai és a csömöri asszonyok viselete. Csak a konty feltűzése, a fejkötő használata, az ing ujjánalc szabása a különbség. A mintakincset tekintve a Pest környéki hímzésekhez sorolható.

A hímzéstechnikát a századfordulón a száröltés és laposöltés együttes alkalmazása jellemezte. Ez eleinte rendkívül kevés és egyszínű (piros, kék, fekete, lila) volt. Csak később varrták a pirosat a kékkel együtt. Az évek múlásával fejlődött a nagytarcsiak díszítőkedve és vele együtt a művészetük is. A laposöltés került túlsúlyba. Később a száröltés el is maradt. Az 1920-as években az ünnepi ingek ujján és a „vasalt” fejkendőkön arasznyi szélesen megjelent a fehér lyukas hímzés. Az 1940-es években kezdtek géppel hímezni. Ettől az időtől kezdve ruháik túldíszítettek.

A népviseletet és a díszítőművészetet bemutató terembe belépve jobb kéz felől Fazekas Margit fotóművész 20 évvel ezelőtti nagytarcsai felvételei láthatók. Az akkori lányok ruhái hűen mutatják az 1950- es évek lányviseletét. (Ezek a képek bejárták a világot. Pl. Washingtonban, Tokióban, Moszkvában is bemutatták nemzetközi kiállításokon.)

Balra az első szekrényben 30 évvel ezelőtti kislány és fiú ünnepi viselete van. Alatta csutkababa és cirokhegedű, az akkori gyerekek játéka. A palatábla és a palavessző a 40 évvel ezelőtti kisiskolások füzetet, ceruzát helyettesítő eszköze.

A vitrin mellett gubás, férfi-bábú áll. Ezt a ruhadarabot kocsin viselték, de felvették templomba menet is a századforduló éveiben. A guba alatt széles gatya, hímzett ing és mellény „kabátyik”, a bábú fején kucsmasapka van.

A következő szekrényben nagylányok nagyünnepi viselete látható. (Az első gyermek születéséig fiatal menyecskék is felvették ezeket a ruhákat.) A kéket a jeles ünnep (húsvét, karácsony első napján, a fehé-27