Molnárné Hajdú Margit: Vezető a Nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977)
Itt áll a vajköpülő is. Ebben készítették házilag a vajat. A szabad tűzhely es konyha és a pitvar találkozásánál a mennyezet alatt a falon, a pitvar egész szélességében az edényes polc, a fogas tálas van. Ezen a cserépedények: a nagy lakodalmi fazekak, — (széttörése ellen összedrótozással védekeztek), — a tálak, kisebb fazekak, köcsögök, sorakoznak. Itt vannak a mázas kuglófsütők is. Megbecsült edények, mert (a bennük sült sütemény, a kuglóf, csak jeles napokon (húsvét, lakodalom) került a parasztok asztalára. A fogasokról függnek a díszes, mázas bögrék. A tálason kétoldalt beállítva 4-4 cifra tányér van. A tálas alatti falrészen is cifra tányérok találhatók. A falon füg a famedence is, amelyet gyúráshoz, vagy disznóölési munkákhoz használtak. Alatta áll a lyukas evőszék, vagy asztalszék. Ennek nem volt igazi állandó helye. Ha evéshez készült a család, „odatették, ki tették” — ahol étkezni akartak. (Arany János erről írja a Családi kör című versében: „Kiteszik középre a nagy asztalszéket, / Erre tálalják fel az egyszerű étket.”) A középen levő lyuk a bográcsnak, vagy a nagy tálnak a helye. — A család körülülte az alacsony 11 Vajköpülő Lakodalmi fazék
