Tóth Antal (szerk.): Borsódy László kerámikus kiállítása. Szentendre Művésztelepi Galéria 1973. július (Szentendre, 1973)

nek, mert lényegük, hogy nem a belső, a magukba fogadott, zárt terek (üregek) kéregformái. Ugyanakkor nem is szobrok. Kerámikus gondolkodásra vall az, ahogy Borsódy László a formák ritmikus horpadásaival és kitüremkedéseivel, azok összetűzéseivel, egymásba építésével érzékelteti az agyagmassza képlékenységét. Alapanyagnak tekinti az anyagot, nem segédanyagnak. Szemléletében ez a határvonal a kétféle alakítás között.

Kerámiaplasztikái valóságos méretüktől független

nagyszabású formák. Helyüket a művész a kislakások enteriőrjében jelölte ki, de az alkotások magukban hordják annak a lehetőségét is, hogy felnagyítva a modern építészet által teremtett belső terek felemelő hatású monumentumai legyenek. Vagy úgy, hogy elhelyezésükkel és formáikkal átmenetet alkotnak a természet és az architektúra között vagy a merően építészeti környezetben kiviruló formáik asszociatív úton felidézik az alapelemeket, amelyekből születtek: a földet, vizet és tüzet.

Tóth Antal