Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZABÓ LÁSZLÓ: Árucsere a Közép-Tisza vidékén a XIX-XX. századforduló idején

sári kapcsolatokat találtam, ha az Alföldről volt szó. Nemcsak a gömöri-mezőtúri fazekasok kapcsolatai miatt esett szó róluk, hanem ha egyéb ipari termékeket (csizmadia, szabó árú) vagy jófajta, tenyésztésre is alkalmas állatokat is itt kaphattak. Tudjuk ugyanakkor, hogy a debreceni, nagyváradi, szalontai, gyulai, vásárhelyi vásárok rendszeres résztvevői voltak a mezőtúri iparosok, kereskedők. A vásártartási joggal rendelkező nagykunságiak is a túri vásárokat emlegetik a debrecenin kívül, mint igazi, jeles alkalmat, ahol mindent lehet kapni és eladni. Mi tehát az oka annak, hogy sem a jászok, sem a nagy- és kiskunok nem hoztak létre komoly, más vidékeket is vonzó vásárvárosokat. Ez ugyanis az egész Jászkunságot jellemezte. Csak példaként említjük, hogy a Kiskunság számára Kecskemét, illetve a Székesfehérvár volt az, amely Mezőtúrhoz hasonlóan a meglévő kiskunsági vásári jogok ellenére valódi vásári központtá vált. Az 1828-as összeírásból az rajzolódik ki, hogy a Kiskunság vásári központja egyértelműen Kecskemét: „...itt adták el állataikat, s itt adtak el vagy vásároltak gabonát."

13 Igaz ez vizsgált korszakunkra vonatkozóan is. Már említettem, hogy a Jászkunságot sok tekintetben sűrű mezővárosi hálózatnak kell felfognunk. Egyet önmagában nem ragadhatunk ki közülük, mert mindig mögötte áll a többi is. Ez kifelé erősíti, és térben kiterjeszti a Jászkunság egészének hatását. A közvetlen környéket szinte elnyomja, egy következő sávot mintegy erősen hatása alatt tart, s egy harmadik egészen távoli térségben is még érezteti hatását. (3-7. térkép) Ahol terjeszkedése akadályba ütközik, ott továbbterjedése megáll, de ez nem jelenti azt, hogy ezen az akadályon túl ne érvényesülne a hatása. Támaszpontokat épít ki, ami a terjeszkedésnek, kulturális hatásnak újabb bázisát jelenti. A Jászságon vagy a Kunságokon belül azonban már az indulás pillanatában akadályai az egyes szomszédos, kerületen belüli kitörésnek az egyes települések. A vásárokat tekintve ennek még a városi rang sem akadálya, hiszen a kerület települései főleg kifelé ugyanazokat a jogokat élvezték, mindnyájan jászkun jogokkal rendelkeztek. Ezért törekedtek azok a települések is vásártartási jogot szerezni, amelyek nem voltak városok. Ez a belső verseny azonban nem engedte, hogy akárcsak egy hely is, például Mezőtúrral vagy Kecskeméttel vetekedő vásáros hellyé váljék. Ha a vásárok intenzitását, s egyáltalán a kereskedelem állapotát nézzük, megállapíthatjuk, hogy a Jászkunság etekintetben eléggé távol áll a kívánatos alföldi mezővárosi szinttől. A megye megalakulása után Sipos Orbán alispán alapos jelentést készít az új megye valamennyi településéről, s azt állapíthatjuk meg, hogy a nagyobb létszámú települések belső bolthálózata, csakúgy, mint a vásároké viszonylag elmarad más hasonló nagyságrendű nem jászkun jogú település mögött, 13 BÁCSKAI Vera - NAGY Lajos, 1984. 218.; LACKOVITS Emőke - LUKÁCS László, 1987. 7. ; 17. ; Petőfi a kecskeméti és fehérvári vásárokat emlegeti, amikor a betyárok lólopását verseli meg.