Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - BŐDI ERZSÉBET: Keleti szláv elemek a magyar táplálkozási kultúrában

BŐDI ERZSÉBET KELETI SZLÁV ELEMEK A MAGYAR TÁPLÁLKOZÁSI KULTÚRÁBAN A Magyarországon élő és a mostani közigazgatási hatalmi rendszerünkben elfogadott ruszin és ukrán keleti szláv nemzetiségi kisebbségekre valamint Kárpátalján a magyar nyelvterülettel közvetlenül határos, ott több kistérségbe beékelődő ukrán, de főleg ruszin lakosságra jellemző hagyományos táplálkozási kultúra egyes elemeit a magyarok gasztronómiájában is megtaláljuk. Az átvétel, a kölcsönhatás folyamata természetesen a kárpátaljai magyarságnál a legintenzívebb, és ennek következménye, észrevehetősége ott bontakozik ki legtisztábban a külső szemlélő előtt. Ezért az alábbi példák többsége Kárpátalján végzett kutatásokból származik, de közülük néhány a Magyarországon szórványban lakó ruszin közösségnél is megfigyelhető, illetve azonosítható. Ukrajnában a Magyar Alföld északkeleti peremén, legfőképpen Beregszász vonzásában egy tömbben élő magyarság nagy általánosságban azt vallja, hogy a mai kárpátaljai konyha alapvetően inkább magyaros, mint ukrán, függetlenül a nemzeti hovatartozástól. A magyarok részéről bizonyos értelemben nemzetmegtartó szellemére is hivatkoznak: „a régi, őseinktől örökölt ízeket őrizzük, ezzel is a magyarságunkat tartjuk". A vegyes házasságok és a ruszin, ukrán, orosz és román folytonos betelepülések, valamint az állandó vagy ciklikus népmozgások ellenére, de legfőképpen Magyarországtól való a hatalmi-közigazgatási kiszakítás után valóban nem következett be olyan gyökeres változás az otthonukhoz ragaszkodó kárpátaljai magyarok életmódjában, hogy ők hazájuknak ne Magyarországot tekintsék, hogy ne a magyar kultúrát tartsák elsajátítandó életcélnak, hiszen az anyanyelvük magyar, minden, amit ez a nyelv közvetít, az érthető a természet rendjével egyetemben. Ez az általános megállapítás érvényes a kárpátaljai táplálkozáskultúrára is. Azonban ott is mindenkor észrevehető a változtatás igénye. A szokványostól való elszakadás szándéka. Előttük bontakozik ki a módosításnak az az útja, amikor olyan újdonságokat vezetnek be, amelyet tudatosan vagy ösztönösen természetszerű átvétellel a megszokott táplálkozáskultúrát valamilyen fokon változatossá teszik, mégpedig úgy, hogy a velük együtt élő népcsoport normáihoz igazodnak, és ez által gazdagítják végeredményben kultúrájukat, életüknek ezen részét. Következő lépésekben regionális specifikumokat képeznek az átvett, befogadott és