Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig
sárga sáv között egy vékony fehér és egy vastag vörös sáv fut körbe, a vörösön „vizeszöld' és sárga „macskaköröm" mintával. A perem díszítését a zöld, fehér és vörös vonalakból kialakított ívminta alkotja, az ívek csúcsaiban sárga pöttyökkel. (2. kép) Ehhez a tálhoz olyan mértékben hasonlít a következőn látható díszítőelemek megfogalmazása, hogy feltételezhetően azonos kéz munkája. A harmadik korongolt, rámás szélű ólommázas tál is nehéz, vörösre égetett agyagból készült, rátett vízszintes akasztófüllel. Alapszíne fekete, a tál öblében egy „vizeszöld" és vörös körben ábrázolt margitvirág. A „vizeszöld" csigavonallal ábrázolt fehér közepű virág fehérrel körülrajzolt hét szirmát vörös színnel töltötték ki. A tál belső peremén fehér és vörös, a szélén az öbölben látott „vizeszöld" és vörös vékony sáv ismétlődik. Közöttük egy fehér ívminta tölti ki a teret. Az ívek aljában hármasvonalak, a hullámok ívében vörös szent Bernát-lángja motívumok. Alján tulajdonjegyek: BE, MP, KH 3 . (3. kép) Ugyancsak ismert egy közeli párhuzama ezen hartai tálnak is, melyet Dr. Csanády György magángyűjtő vásárolt egy budapesti régiségkereskedésben az 1960-as években. Ez a tál is nehéz, vörösre égetett agyagból készült, rátett vízszintes akasztófüllel. Alapszíne fekete, a tányér öblében fehérrel kontúrozott vörös sziklevélből kiinduló két margitvirág, középen stilizált tulipán. A sárga közepű margitvirágok vörös szirmain „vizeszölct' pöttyök. A stilizált tulipán a sziklevéllel egyező rajzolatú, fehér, vörössel kontúrozott. A tál öblében sárga kacsok és „vizeszöld" pöttyök töltik ki a teret. A tál belső peremén a fehér vékony hullámvonal és a vékony sárga sáv között vastag vörös sáv fut körbe, rajta „vizeszöld''' és sárga „macskaköröm" mintával. A peremet fehér hullámvonal díszíti, az ívekben vörös pöttyökkel, valamint egy „vizeszöld" hullámos és vörös vékony sáv. A tál alján szintén tulaj donjegyek láthatók: MF, MF, X, HK. 4 A három bemutatott tál és felsorolt párhuzamaik készítési helye egyértelműen meghatározható: a mórágyi fazekasok kezén formálódtak a XIX. század második felében. Mint a fenti példákból is látható, az általuk készített edényeken a margitvirág kedvelt, változatos formában és mintavariációban fordul elő. A mórágyi fazekasok hagyatékát a néprajzi kutatás az elmúlt száz év alatt számos szempontból feldolgozta. 5 Mórágy, amelynek nevét az írásos források 1267-ben említették először, a XIV. században a bátaszéki apátság birtoka volt. A középkori magyar település a török hódoltság idején elpusztult. A XVII. században rácok lakták, 1724-ben földesura, Kún Ferenc német telepeseket hívott a faluba, akiknek többsége Pfalzból és 3 A tárgyak részletes ismertetése és leírása: NAGY Janka Teodóra, 1995d. 501-507. 4 Dr. Csanády György gyűjteménye, Bátaszék. 5 A kérdéssel több tanulmányban, cikkben is foglalkozott Nagy Janka Teodóra (NAGY Janka Teodóra, 1991,1994a, 1994b, 1994c, 1995a, 1995b, 1995c, 1995e, 1998, 1999, a kutatás legrészletesebb összefoglalása: NAGY Janka Teodóra, 1995d, 1999a, 1999b)
