Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - LOVAS KISS ANTAL: Két telepített falu a Kis-Sárréten (katolikusok a reformátusok között)
vallásos lakosságát. Például az előbbiekben már említett körzetesítéssel, amikor a két katolikus vallású települést, Újirázt és Kórósszigetet közigazgatásilag a református Csökmőhöz rendelte. A vallás mellett a különállás másik megnyilvánulása az újiráziak környező településeken élőktől eltérő munkához való viszonya. Huseby Éva szerint a munkamorál, a munka, a gazdasági tevékenységet értékelő megítélés az identitás egy jellemző jegye, amit a lokális társadalom által meghatározott kategóriának kell kezelni. 25 A megbízhatóság és szorgalom káptalani alapelve a lokális normarendszerben, és a gazdag falu mítoszában volt fellelhető a XX. század végéig. Újirázon önsztereotipizálásra használt kifejezés, az „irázi alká't. Olyan földművelő életmódot folytató helybeliekre használják, akik az első 100 telepes család leszármazottjai. A környező falvak kisbirtokosaitól eltérően itt a káptalani birtokon tevékenykedtek a lakosok, majd pedig a téesz biztosította a gazdálkodás-szervezési gyakorlat folyamatosságát. A falu lakossága soha sem rendelkezett néhány hektárnál nagyobb földbirtokkal, a telepítéskor osztott 4,5 kat. hold kevés volt, mert legalább 6 kat. hold földre lett volna szükség az önálló megélhetéshez. Am a II. világháborúig csak néhány család tudta 10-11 holdra növelni birtokát. Ilyen értelemben nem az „archaikus" paraszti mentalitás és földhöz való viszony érvényesült. Ezért Újiráz gazdálkodási mentalitásában is eltért a környező településektől, itt az egyéni gazdálkodásnak nem voltak hagyományai. A telepítéskor olyan napszámosok érkeztek ide, akik korábban is bérmunkásként dolgoztak, földtulajdonnal nem rendelkeztek. A föld megmunkálásához értettek, de a földtulajdonlásban nem volt tapasztalatuk. Miután elcsatolták Nagyváradot, a két világháború között is közösségi termelési szisztéma érvényesült, s ez a gazdálkodási gyakorlat folytatódott a téeszszervezés után is. Sőt, új szerepkört kapott a termelőszövetkezet, amikor Újirázt Csökmő társközségeként közös tanácsú községgé „fokozták le", a téesz vált a községi önállóság továbbvivőjévé és jelképévé, mivel nem vonták össze a csökmői téesszel. A rendszerváltozást követően viszonylag hosszú ideig, 2003-ig fennmaradt a termelési biztonságot jelentő szövetkezet. Felszámolásához nem a tagok akarata, hanem gazdasági összeomlása vezetett. A juttatott földeknek köszönhetően Újirázon egy sajátos „kettős mukavégzési szisztéma" alakult ki, melynek lényege, hogy a káptalantól kapott birtokon végzett munka biztosította a család létét és a nagybirtokon végzett munka a pénzügyi fedezetet. Ezért az itt élők viszonylag könnyen tudtak alkalmazkodni a téeszesítéshez. Ez a gazdálkodási forma a szocialista érában alkalmasnak bizonyult arra, hogy a családi erőforrások segítségével, hagyományos eszközökkel művelhető legyen és társulhasson a hivatalos munkahelyeken végzett „pénzkereső", nyugdíjat 25 Éva V. HUSABY-DARVAS 1983: 244.
