Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - KEMÉNYFI RÓBERT: Térbeli mozgáspályák, migrációs vallási jelenségek geográfiai vizsgálata
A szegregált illetve vegyes modell kialakulásának kérdése éppen ezért összefüggésben áll a település méretével is. Kisebb falvakban, mint Karácsfalva vagy különösen Ruszka Dolina, kevesebb lehetőség (üres telek, eladó ház) kínálkozik egy adott településrészre irányuló letelepedésre, így nagyobb valószínűséggel alakul ki az etnikai/felekezeti szempontból vegyes elhelyezkedésű modell. Salánk ezzel szemben már olyan népes község, amelynél kisebb szerepet játszik az említett külső települési meghatározottság a lakóhely kiválasztásában. 2. ETNIKAI SZEGREGÁCIÓ A salánki területi szegregációnak történeti előzményei vannak. A ruszin és a magyar lakosság hajdani térbeli elkülönülésére a falu mai felekezeti elhatárolódásából következtethetünk. A jellemzően görög katolikus településrész ma is a görög templom körüli Felvég, míg a reformátusoké a saját templom körül fekvő Alvég. A két rész - térhasználatot és társas érintkezést is szabályozó - határvonala pontosan meghatározható helyen, a postahivatal vonalában húzódott. 61 A két vallás elkülönülése minden bizonnyal utal Salánk korábbi etnikai megosztottságára is. A XIX. század folyamán nyelvi szempontból egyveretűvé vált településen a ruszinok és magyarok között húzódó határ felszámolódott, ám etnikai tartalmát elvesztve felekezeti határvonalként élt tovább. Bár a Felvég és az Alvég felekezeti jellegének különbsége napjainkban is létezik, az etnikai eltérések megszűnése mégis tetten érhető Salánk térszerkezetének alakulásában. A település magjához nem tartozó újabb falurészeket ugyanis már nem vallási hovatartozás szerint, hanem felekezeti szempontok alapján is vegyesen lakják. Ezek az utcák már a község egységesen magyarrá váló etnikai jellegét fejezik ki. A görög katolikus magyar lakosság kialakulásával az etnikai szegregáció történeti előzményei megszakadtak. Az utóbbi évtizedekben betelepült ukránok nem zárt etnikai/felekezeti rendben települtek be, tehát fokozatosan oldódik a falu etnikai térszerkezete. A kevert elhelyezkedés elősegíti a nyelvi asszimilációt és a magyar nyelvi jelleg fennmaradását. A betelepülő nem magyar anyanyelvűek magyar közösségi integrációja olyan erős és gyors, hogy Salánkon ki sem alakulhat egy, a magyartól elkülönülő ruszin-ukrán közösség. A magyar illetve ruszin-ukrán lakosság vegyes elhelyezkedésével szemben Salánk cigány és nem cigány népességének területi viszonyában azonban elkülönülés figyelhető meg. Bár a világháború után megindult betelepülés nem élesztette újjá a magyarok és ukránok (ruszinok) közötti szegregációt, a község a cigányság számának növekedésével Salánk mégis különálló etnikai tömbök településé61 GYÖRGY HORVÁTH László - LAJOS Mihály, 1998. 43.
