Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - KEMÉNYFI RÓBERT: Térbeli mozgáspályák, migrációs vallási jelenségek geográfiai vizsgálata

számítanak. A ruszin-ukrán dominanciájú településen a vegyes házasságok tehát már fordított előjelű folyamatot segítenek elő. Az elemzett falvakban míg az ortodox vallásúakat szinte kivétel nélkül ruszinnak-ukránnak tekintik, a reformátusokat (és a római katolikusokat) magyarnak. A görög katolikusok esetében - mint láthattuk - nincs ilyen világos ítélet a vizsgált falvakban a vallás és az etnikum összefüggéséről. Azt is mindenképpen szükséges jelezni, hogy a görög katolikusok „orosz" megnevezése a felekezetek közötti ellentétbe illeszkedett be, és nem jelentett valós etnikai és nyelvi különbséget. A legegyöntetűbben magyar nyelvű Karácsfalván és Salánkon a görög katolikusok csaknem teljes egészét, a magyar többségű Mátyfalván pedig többségüket magyarnak tartják, ám a ruszin-ukrán dominanciájú Ruszka Dolinán ez az öszszefüggés már nem áll fenn, és a tisztán magyar családok között görög katolikust már nem találhatunk. A görög katolikus és a református vallás között az elmúlt évtizedekben közeledés figyelhető meg, háttérbe szorítva a felekezeti viszályokat. Ennek egyik oka, hogy maga a vallásosság szorult háttérbe az elmúlt időszakban. Míg a világháború előtti években több példa akadt a vegyesházasságok tiltására vagy szankcionálására (kiharangozás, kitagadás), a párválasztásnál évtizedek óta nem számít elsőrendű szempontnak a vallási hovatartozás. A közeledés másik oka kevésbé általános, csak a két felekezet viszonyára jellemző, és etnikai motivációkkal hozható összefüggésbe. Kisebbségi helyzetben a nemzetiségi dimenzió fontosabbá vált, mint a vallási hovatartozás kérdése, így a görög szertartású lakosság ruszin eredetének számontartásával a reformátusok sem akarták gyengíteni a magyar közösséget. A felekezeti és etnikai összefüggéseket árnyalják a települések cigány és zsidó lakói is. Döntő többségében a magyar vallásként számon tartott református egyház hívei a salánki cigányok is, ha hitéletük nem is tekinthető intenzívnek. A cigányokkal szemben a község mintegy 80 zsidó családja a két világháború közötti időszakban saját iskoláik mellett többnyire a görög katolikus iskolába íratták be gyermekeiket. Az eltérő felekezeti kapcsolódástól függetlenül azonban mind a cigányok, mind pedig a zsidók magyar anyanyelvűként tartják illetve tartották magukat számon. Nem tapasztalható összefüggés a vizsgálta falvak jehovista lakosságának felekezeti és etnikai hovatartozása között sem: ukránok éppúgy találhatóak köztük, mint magyarok.