Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vasárnap, jelesnap?
A kiséri tanácstörvényszék vizsgálata a szökési kísérlet után néhány héttel 1771. november 6-án kezdődött. 33 Kata - amint az egyik tanúnak elmondta - eltervezte, hogy „egy bizonyos éjszakán felszedi minden ruháját, és valamint a Görög menyecske ő is úgy elszökik, mert ő néki semmi jó világa nincsen, egyszer az ura veri meg másszor a Napa vészi elő." Vincze Kata egyik ismerősétől, bizonyos Kudusnétól (nem tudjuk a név valódi vagy foglalkozást takar) kért segítséget. Kudusnét azzal bízta meg, hogy keressen a váci vásárban olyan monori embert, aki elvállalja, hogy elviszi az üzenetet Kata szüleihez. Azt üzente nekik „küldjenek egy kocsit, melyen a mentéjét haza küldhesse és valamely költséget is küldgyenek neki, mert a pénznek színét sem láttya." A váci vásárba indult jászkiséri csapat útközben megpihent, s a tűz körüli beszélgetésben szóba került Kata ügye: - Keményen tartják Boros uramék Vincze Katát, menyeket, a másik menyek kedvesebb, mert hazudni tud. - Úgy járnak egyszer véle, mint Görög a feleségével, hogy elszökik. Megfeddték Kudusnét miért nem ad hírt az öregeknek, hogy a menyük meg ne gyalázná a házukat. - Ha így vagyon a dolog, hogy a menyecske szökni akar, tartozott volna Kend az öregeknek megmondani. -Minek mondtam volna, hiszen egy pokoliul szabadul meg. A vallomásokból nem derül ki talált-e Kudusné monori embert, akinek átadhatta Kata segélykiáltását. A vizsgálat valójában nem a szökési kísérlet miatt kezdődött, hanem azért mert valaki a beszélgetők közül bevádolta Kudusnét, hogy kisebbítette Borosék házát. Bizonygatták Kudusné még a vásárból hazafelé jövet is, amikor Hevesen pihentükben beszélgettek, előhozta a menyecske ügyét. - Rosszul bánnak vele [Katával] Boros uramék, mert az ura kifárad a veréstől, azután az öregek veszik elő. - Hagy békét Jutka, mert a menyecskében van a hiba, mért ült fére az étel mellől, csak beveti az ételt az urának, maga pedig fére huzza magát. ítélet nincs, a falu ítélete azonban a beszélgetésekből egyértelmű. Kata várhatta a következő alkalmat, talán egy újabb vásárt, amikor a sokadalomban valaki az ő segélykérő szavát is továbbadja. Kata várakozásában az üzenetét továbbító vásári sokadalom eljövendő napja a hétköznapok reménytelenségéből reményt adó különleges nappá emelkedett. 33 SZML. Jászkisér lt. Rsz. 75. Acta inquisitionalia 157-158.
