Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - KEMÉNYFI RÓBERT: Térbeli mozgáspályák, migrációs vallási jelenségek geográfiai vizsgálata

csökkent, és egy széles kétnyelvű réteg alakult ki. Az anyanyelvükön kívül más nyelven is beszélő ruszinok aránya éppen a kárpátaljai, a ruszin-magyar etnikai határ sávot magukban foglaló vármegyékben volt a legmagasabb (Ungban 17%, Ugocsában 23%, Beregben 27%).

44 Az első világháború utáni csehszlovák népszámlálások a magyar gyakorlattal szemben nem az anyanyelvre, hanem a nemzetiségre kérdeztek rá. Az így létrehozott zsidó nemzetiségi kategóriába sorolták a népesség 13%-át, mintegy 100 ezer főt, amelyből korábban 36 ezren magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az önmagukat továbbra is magyarként bejegyeztető 5870 izraelita felekezetű személy ellen perek indultak a „hatóságok megtévesztése" címén.

45 Adminisztratív úton ruszinná minősítették át a görög katolikus vallású, ám önmagát magyarként meghatározó lakosságot. Az 1930-as népszámlálás után több per indult azért, mert a népszámlálók számos görög katolikus személyt nem voltak hajlandóak magyarként bejegyezni. Az 1938. novemberi, a döntően magyarlakta határsávot Magyarországhoz viszszacsatoló első bécsi döntés, valamint Kárpátalja maradék, többségében ruszin lakta területének 1939. márciusi megszállása után szervezték meg a magyar népszámlálást. A hivatalos összeírásban (1941) megszűnt a görög katolikusság ruszinná történő átsorolása, és a bizonytalan etnikai hovatartozásúak is inkább magyarként határozták meg magukat. 1945-ben Kárpátalja hivatalosan is a Szovjetunió részévé vált. A hadifogságba került vagy „málenykij robot"-ra elhurcolt magyarok nagyobb része a következő években visszatérhetett otthonába, ám a berendezkedő szovjethatalom új módszerekkel igyekezett módosítani az etnikai arányokat. A számos magyar nemzetiségűt is tömörítő görög katolikus egyházat beolvasztották a pravoszláv egyházszervezetbe, az ezt el nem fogadó mintegy 128 papot pedig lágerekbe kényszeríttették. Az elhurcoltak közül 28-an a fogságban pusztultak el, míg a többiek csak az 1956-os amnesztiával szabadultak ki.

46 Az intézményrendszer átalakítása nagyszámú ukrán és orosz hivatalnok és értelmiségi beáramlását eredményezte. A változások lemérésére az 1959-es népszámlálás kínálkozna, ám az adatok több okból is megbízhatatlanok.

47 Egyrészt a részletes, településsoros eredményeket a hatóságok titkosan kezelték, ezért a közzétett összesített adatok megkérdőjelezhetőek. A népszámlálás másrészt a lakosság megfélemlítése kísérte, ami ismét a statisztikák és a valós etnikai arányok eltérését jelentheti. A hivatalos eredmé44 LÖKKÖS János, 2000. 214-215, 228, 255. 45 S. BENEDEK András, 1993. 23. 46 BENDÁSZ István, 1994; RISKÓ Mariann, 1996; LAJOS Mihály 1998. 62; SZABÓ György, 1999. 69-75. 47 DUPKA György, 1994. 167.