Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DÉNES ZOLTÁN: Európa gyökerei

bői sohasem fejlesztettek ki nagyüzemi technológiákat. Nem hordtak el hegyeket, nem tereltek új mederbe folyókat, mert mindenütt, minden fában, minden bokor mögött, minden ligetben és hegycsúcson istenek uralkodtak és démonok tanyáztak, akiket folyton ki kellett engesztelni. Még a keresztények mindegyike sem tudta legyőzni félelmét a természet erőivel szemben. Jóformán napjainkig komolyan veszik az asztrológiát, vagy posztmodern korunkban ismét kacérkodnak a legfurcsább okkult tanokkal. A modern értelemben vett technológiát a természet mítosztalanítása és profanizációja tette lehetővé a teremtő Istenbe vetett hit logikus következményeként. A monoteizmus nélkül nem alakulhatott volna ki a modern tudomány és technika, de még a skolasztika józan, mindent elemeire bontó, a modern tudományt előkészítő gondolkodás sem. Nyilvánvalóan működtek más tényezők is. Például a teremtő parancsa az embernek, hogy hajtsa uralma alá a földet és uralkodjék rajta. A világ meghódításának parancsát csak egy olyan nép volt képes magáévá tenni, amelynek Istenén kívül nem léteznek más Istenek, akik rivalizálhattak volna vele. Az már egészen más kérdés, hogy a világ meghódításával ma súlyos gondjaink vannak. A zsidók egyistenhite nélkül azonban még a kérdésről sem beszélhetnénk. A zsidók másik nagy öröksége az általuk képviselt emberfelfogás. Az ember méltóságáról, megismételhetetlenségéről vallott felfogásunk, meggyőződésünk, hogy az ember nem csupán a bioszféra része, hanem kivétel nélkül minden ember Isten képmása. Az egyes ember nem csak „vázlatosan meghatározható" egyed, ahogyan a görögök gondolták, hanem olyan lény, akivel múlandósága ellenére is, személy szerint törődik Isten. A görögség nagyon keveset tudott arról, amit személynek nevezünk. Az általánost tudták megragadni, az individuális létező csupán anekdotaszerű, akiről érdekes történetek beszélhetők el, de formailag nem felfogható. Az egyszeri és megismételhetetlen ember értéke és méltósága csak olyan kultúrákban alakulhatott ki, amelynek központi értéke Isten emberszeretete: azé az Istené, aki gondját viseli minden egyes embernek, nevén szólítja, s annak ellenére, hogy ő az Úr, mégis beszédbe ereszkedik vele. Ettől pedig elválaszthatatlan a személy erkölcsi súlya, hogy éppen azért van jelentősége minden egyes cselekedetének, mert a személy megismételhetetlen és csak egyszer él. Abban gyökerezik az emberi személy méltósága, hogy kapcsolatot tart fenn vele a személyes Isten. A zsidó kultúrán illetve hatástörténetén kívül sehol sem található meg ez a személy fogalom, s az emberi jogok belőle eredeztethető eszméje. „Az emberi méltóság sérthetetlen." Vajon analitikusan igaz-e ez a mondat? Evidens ha ilyennek is mutatkozik valaki számára, vajon nem azért-e mert a zsidó-keresztény hittel átitatott kultúrában él? Egy hindunak vagy afrikainak aligha volna első látásra igaz, hogy az emberben, kivétel nélkül minden egyes emberben és csak az emberben van valami egyedülálló és maga iránt feltétlen tiszteletet parancso-