Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DÉNES ZOLTÁN: Európa gyökerei

okra- elszakadt gyökereitől, mert Európa is megfeledkezett róluk. Az általános európai kultúra mind inkább felszíni jelenséggé válik. Csak akkor értjük meg a jelent, ha megismerjük a múltat, csak akkor tudom, hogy ki vagyok, hogyan kell élnem, mit vár tőlem a társadalom, ha tudom mi voltam. Európa sem érthető meg másként, csak azokból a gyökerekből, amelyekből eredt. Kultúránk görög, római, zsidó és keresztény gyökerekből táplálkozik. A gyökér képzete azt a gondolatot kívánja hangsúlyozni, hogy sohasem hagyhatjuk teljesen magunk mögött kultúránk meghatározó elemeit. A görög, római, zsidó és keresztény tradíció és hatástörténete határozza meg kultúránkat. Vagyis ennek megfelelő alapfogalmakkal találkozunk. Semmilyen kultúra nem érthető meg saját kulturális állandói nélkül, az európai sem. Napjaink egyik legsúlyosabb megpróbáltatása, hogy az európai kultúra eredményei, az iparosodás, a fogyasztói mentalitás globalizálódik. Közben szinte naponta pusztít el régi kultúrákat s gyökértelen európai felszíncivilizációval helyettesíti őket. Régóta vitatkozunk azon, hogy az egyes kultúráknak vannak-e történelem feletti közös állandó, örök értékei. Egyesek biológiai mivoltunkban gyökereznek, mások szellemi természetünkből fakadnak. Nyilvánvalóan vannak a mindenkori kultúrára jellemző történelmi állandók annak következményeként, amint egy bizonyos kultúra elkezdődött. Ezek a történelmileg kialakult alapsémák, kategóriák, fogalmak motiválják ennek a kultúrának a további történetét. A múlt sosem tűnik el nyomtalanul, hanem motivációs horizontként meghatározza a mindenkori jelent s ezen át hat a jövőre. Nagyon kétséges, hogy lehet-e valóban gyökeresen szakítani a múlttal, de ha feltételeznénk, akkor ahhoz, hogy valami egészen új kultúrát alkossunk, még a nyelvünket is meg kellene változtatnunk. EURÓPA GYÖKEREI Nyilvánvalóan a görögökkel kell kezdenünk. Kultúrájukat, legalábbis azt, ami az antikvitáson túl is hatékony, egy katasztrófának köszönhetik. A Kr.e. XIV. és XIII. század között összeomlott a Földközi-tenger keleti felének alapvetően keleti jellegű kultúrája, feltételezhetően egy, a Duna vidékéről kiinduló népvándorlás hatására. Háromszáz éves sötét korszak következett és csaknem teljes szakítás a korábbiakkal. Homérosz még sok történetet ismer a mükénéi világból, az összefüggéseket azonban teljesen a saját korából meríti. Leírja például a korábban használatos harci szekeret: Akhilleusz azonban nem harceszközként használja, hanem járműként. A szekérről leszállva, gyalog bocsátkozik a küzdelembe. A görögök természetesen nem ismerhették a modern archeológia eredményeit. Csak költőik műveiben találkozhattak múltjukkal. Szövegek őrzik azt, s a szöveg mögött nincs más kézzelfogható emlék. Meglehetősen különleges a helyzet, hiszen a jóformán a népek többsége szájhagyományból ismeri eredetét. Talán ez a körülmény a ma-