Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - NÉMETH BALÁZS: Néhány megjegyzés a Bécs-Nyugati Református Egyházközségben élő magyar származású reformátusokról
A Magyar Lelkigondozói Szolgálat ismerős hagyományokat kínál ismert zsoltárokkal és ismert nyelven, és mindezt egy olyan környezetben, amely - ami az egyháziasságot és a jámborságot illeti - teljesen más, mint a saját megszokott és a szocializáció révén átörökített hagyomány. Ez nem csak nyelvi, hanem mélyebbre hatoló egyházi és kegyességi szocializáció. Ezért jelentenek ezek az istentiszteleti alkalmak többet, mint egy templomi összejövetel, ezek az alkalmak ismerős, meghitt légkörrel összekötve társadalmi gondolatcserével való találkozások. Minden külföldi gyülekezet így a Magyar Lelkigondozói Szolgálat is az ott megtalálható ismerős otthoni légkör miatt nagy vonzerővel rendelkezik, még magukat az egyháztól inkább távol tartó emberekre is. Az ilyen egyházi találkozási pontok és közösségek gyakran ezért válnak a belső integráció és identitás kikristályosodási helyeivé. Ez ahhoz a felismeréshez vezet, hogy az ismerős környezet megerősítés a tudat számára és hozzásegít ahhoz, hogy megvesse az ember a lábát a földön, és ezek elengedhetetlenek a valódi társadalmi integrációhoz. Ezért fontos eszköz az integráció folyamatában és az új hazába történő beilleszkedésben a Magyar Lelkigondozói Szolgálat és vele együtt az összes egyházi összejövetel. Sajnos a tiszta idegen nyelvű gyülekezeteknek vagy vallási csoportosulásoknak ezt a feladatát a politikusok, de a nyilvánosság is csak nagyon elvétve veszi észre és üdvözli, habár éppen ezek a csoportosulások és a külföldi egyházak tudnak sokat tenni az integrációért, mivel nem hagyják az embert megcsonkítani, hanem megtartani és ápolni akarják az előző szocializációs kötelékét. A Magyar Lelkigondozói Szolgálat szervezeti hidat épít a Magyarország és Ausztria közti kapcsolatok területén. Magától értetődően a fordulat előtt ennek a feladatnak egészen más kifejeződése volt, mint a határok megnyitása után. Ez a hídfunkció életre hívott egy rendszeressé vált diakóniai szociális segítségnyújtást is Erdély számára. Én is, mint lelkipásztor - megpróbáltam lépéseket tenni ebben az irányban (pl. történelmi és ismeretterjesztő előadásokat tartottam, lelkészeket hívtam meg Magyarországról, autóbusz kirándulásokat szerveztem, hogy meglátogassunk református gyülekezeteket Magyarországon és Szlovákiában, ráadásul mindezt a fordulat előtt). Ezeket az irányvonalakat a konkrét helyzeten túl azért is tartom fontosnak, mert az integráció nem egyirányú utca, ami csak az emigránsoktól vár el valamit, hanem szüksége van egy ellenkező irányú folyamatra is, mégpedig az osztrákok beállítódásának megváltozására és az előítéletek lerombolására is, melyeket legígéretesebben a személyes találkozások révén lehet elérni. A Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a tudatépítés és az identitás erősítése, valamint az integrációban is. Ezt a feladatot azért is tudja jól ellátni, mert nem függ sem az osztrák közintézményektől, sem magyar helyektől, sem pedig a civil társadalomtól. Persze mindegyikből van benne valamennyi.
