Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés

hétvégi iskolába járatja gyermekét.

38 Ugyanakkor a franciaországi zavargások, az idegengyűlöletéről hírhedt nacionalista-rasszista pártok jelenléte Európában szintén ezt a folyamatot igazolja.

39 A jelenség követőjeként megfigyelték a kutatók, hogy az időben frissebb migrációt követő megtelepedésnél több síkon zajlik az asszimiláció, és az etnikai különállás: egyes csoportok elitjei igen tartalmas és sajátos programmal jelzik csoportjuk másságát, vagy a stigmatizált csoportokra aggatnak rá külső etnikai jelzőket, de mindkét csoport egy ideig megtartja önazonosságát annak ellenére, hogy az államilag támogatott nemzeti kultúrában - és a populáris kultúrában kiveszik részüket. Ezért néhány kutató úgy érvel, hogy etnikai csoportokra ráillik a választás-lehetősége, másokra a behatárolás-lehetetlensége. Az előbbi saját maga választja meg oly módon, hogy milyen formában éli meg etnikai sajátosságait. A másik esetben, a csoport lehetetlen helyzete egy kiszolgáltatottságot szül, amiben nem igazán tud mit kezdeni kultúrájával, s inkább használja a mások által kitalált kulturproduktumokat, mint sajátjait. Ugyanakkor a bevándoroltak csoportjai lényegesen különböznek abban is, ahogyan a vélt vagy valós anyaországgal kapcsolatot tartanak fenn, s annak egyes kulturális elemeit megpróbálják áttelepíteni az új hazájukba. A fentiek alapján úgy érvelhetünk, hogy a terminológiáknak a tisztázása azért fontos, mivel társadalomtudományok a megfigyelt és tapasztalt migráció és elvándorlás következtében alakították ki teóriájukat. Azonban a fentiek alapján látható, hogy a különböző korszakok tömegvándorlásait és etnikai kapcsolatait más és más politikai és kulturális tényezők szülték. Amikor a bevándorolt és a befogadó népesség kapcsolatát vizsgáljuk, sokszor nem figyelünk arra, hogy ez a kapcsolat milyen politikai és történelmi folyamatok eredményeként jött létre. A kultúra megtartása, a hagyomány megőrzése vagy megújítása, esetleg a környező telepesek és települések kultúrájának átvétele nagyon is fontos kérdés, és az elmúlt évszázad nagy vitái a társadalomtudományokban éppen az asszimiláció és a hagyományszeretet körül forogtak. Azt, hogy egy be-és elvándorolt csoport hogyan és mennyit őrzött meg valamikori kultúrájából, régen kérdés, és nem könnyű valós bizonyítékokkal szolgálni, pláne a kultúra változásának gyors mikéntje miatt. A kérdésfelvetést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az asszimiláció két vagy több népcsoport együttélése során természetes, mint ahogyan az is, hogy a „hozott" kultúra és a „kapott" kultúra közti kapcsolat sohasem egyirányú, és főleg nem egyenrangú. Ezt a témát már egy évszázada járja körül a régészet a tárgyi leletek, vagy az antropológia a hagyomány vizsgálatával. A különböző teóriák úrvesztőjébe könnyű eltévedni, de nem az a fontos kérdés, hogy mi marad meg a 38 Ennek példáját lásd Warner and Wittner 1998. 39 Kürti 2003.