Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - TÓTH PÁL PÉTER: Szórványosodás és népességfejlődés

elengedhetetlen feltétele, hogy a csoport népesedési folyamatait, s ezen belül létszámának növekedését az újabb szórvány (idegen) elemek csoportba kerülésével szemben már az adott csoport tagjainak termékenysége határozza meg. A szórványosodás tehát a népességfejlődés egyik elemeként meghatározott, és történelmileg változó szerepet játszik a demográfiai folyamatok alakításában, amely nemcsak a népek kialakulás-történetének, hanem az azt követő népességfejlődéssel kapcsolatos demográfiai folyamatoknak is részét képezi. Hatása eredményeképpen a különböző népek, — a szórványosodás történelmileg változó szerepének megfelelően területenként akár jelentős eltéréseket mutatva - vagy népesség nyereséget, vagy veszteséget könyvelhetnek el. A szórványosodás fentiekben vázolt fő összefüggéseinek folyamata természetesen a magyar népességfejlődést is meghatározta. Elődeink népesség számának és egyéb demográfiai jellemzőinek alakulásában, - mint közismert — a Kárpátmedencébe történt érkezését megelőzően más népek kisebb-nagyobb létszámú szórványai fontos szerepet játszottak. Kialakulását tekintve keveréknép-ként jellemzett magyarság etnikailag már egységes népként érkezett a Kárpát-medencébe (Hóman 1935), s letelepedését követően is addigi népesedési „gyakorlatnak" megfelelően folytatódott az itt talált népek szórványelemeinek magyarokkal való keveredése. Az itt talált népek egy részévek magyarrá válásával párhuzamosan a nem kárpát-medencei népek szórványaival - Szent István szavaival a „vendégekkel", a Jövevényekkel", - mai fogalmaink szerint a bevándorlókkal való keveredése sem szakadt meg (István király emlékezete 1988). A honfoglalást követő magyar népességfejlődést, mint más népekét is - jelentős leegyszerűsítéssel - modellszerűen két népcsoport különböző súlyú és mértékű egymásba kapcsolódó, egymást feltételező kettős folyamata határozta meg. E kettős folyamat egyik eleme a saját nép, azaz a magyar nép termékenysége által determinált és a halálozással módosított, a népesség létszámát alapvetően meghatározó szerves népességfejlődés. A másik, az így elért népesedési „eredményét" kiegészítő külső hatás, amely a más népek szórványosodásából származott. E modell két népcsoportja közül a meghatározó a honfoglaláskor már etnikailag egységes magyar nép és leszármazottjai, akiknek döntő többsége a Kárpátmedence központi területein telepedett le. A másik népcsoport három egymástól jól elkülöníthető alcsoportból áll, melyből az egyiket az itt élő népek-a. magyarokkal való érintkezés következtében is - szórványosodon elemei, és utódaik alkották, azok, akik az együttélés (évszázadai) során elmagyarosodtak, magyarrá váltak. Közéjük soroljuk a László Gyula szerint az első honfoglalás után itt maradt magyarok utódait és a második honfoglalás előtti időkig velük rokoni közösséget vállaló, hozzájuk asszimilálódó más népek tagjait (László 1988). A másik alcsoport tagjai a honfoglalókkal érkezett nem magyar népek és utódaik közül rekrutálódtak, a harmadik alcsoporthoz pedig, a honfoglalást követően ide érke-