Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - GECSE ANNABELLA: A migráció XX. századi változatai és következményei egy gömöri falu életében

szonszerző céllal vásároltak a földreform hatálya alá eső nagybirtokokból. Ilyen esetet említ pl. Gaál Imre a közeli Tornaijáról

10

. Baraca esetében sem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a kolonizáció fő vonalába tartozó jelenségnek tekinthetjüke a szlovák családok megjelenését.

11 B. Kovács István földvásárlásukat a „nagybirtok" (150 hektár) eladósodásával magyarázza, hozzátéve, hogy a birtok másik felére (szintén 150 hektár) magyar nemzetiségű cselédeket telepítettek.

12 A falubeliek, beszélgetőtársaim viszonylag pontosan tudták, miért, honnan, milyen támogatással érkeztek a betelepülők. Nincsenek ugyan írásos adatok arról, hogy odaköltözésüket kolonizációnak nevezték volna, ám az rendkívül nehezen hihető, hogy a feketebalogi (tehát nem éppen szomszédos településen élő) szlovák családok minden közvetítés, felhívás nélkül, „spontán" úton szereztek volna tudomást a 100%-ig magyar nemzetiségű és szintén csaknem teljesen homogén magyar környezetű falu határában lévő eladó (vagy lefoglalt?) birtokról. „A tótok

13 1921 őszén jöttek ide. A Felsőpusztára telepedtek le, a cselédlakásokba...." „Négy - öt évig laktak ezekben a házakban. De hiába laktak egy helyen, a földet rögtön elosztották, úgy művelték. Mihelyt lett tehetségük, elkezdtek építkezni..." Körülbelül 1930-ra a cselédházak többsége eltűnt, az egy testben lévő földbirtok egy részén a telepesek mérnökkel beltelket mérettek ki, ezért a házaik nem alkotnak, akkor sem alkottak tömböt, hiszen mindenki a saját, viszonylag nagy területű birtokán épített. A visszaemlékezések szerint - az osztás után - minden családnak 30 holdasnál nagyobb birtoka volt, de ez a birtoknagyság a későbbiekben általában megváltozott, csökkent.

14 A falubeli idősebb generációk többsége név szerint is számon tartja, kik költöztek 1921-ben Baraca határába. Frissen 10 GAÁL Imre 2001. 169. 11 A Baraca határába települt szlovák nemzetiségű családokkal kapcsolatban nem végeztem levéltári kutatást, mivel megjelenésüket a faluközösséget érő külső hatások között vizsgálom. Ilyen szempontból tehát lényegtelen, hogy betelepülésüket magánkolonizácónak vagy állami telepítésnek tekintjük-e. Mivel a rendelkezésemre álló szakirodalomban sem bukkantam Baracára vonatkozó adatokra, a jelenséget nem sorolom be egyik kategóriába sem, „csupán" a faluközösség viszonyulásának vizsgálata szempontjából egyébként is hiteles forrásnak számító beszélgetéseimre építek, amelyeket a történteket átélő személyekkel folytattam. 12 B. KOVÁCS István 1994. 13. 13 A „tót" kifejezésnek a visszaemlékezők szövegében semmiféle negatív jellege nincs. A szlovák nemzetiséget abban az időben Baracán így nevezték, és akik emlékeznek a betelepülésre, ma is ezt a kifejezést használják. 14 Simon Attila írja a kolonistákról, hogy a nagybirtokokból egyenként általában 12 hektárnyi területet kaptak. SIMON Attila 2004/a. 1367.