Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - GECSE ANNABELLA: A migráció XX. századi változatai és következményei egy gömöri falu életében

6. Más falvak báljaiba Baracáról szinte csak legények jártak, s az ottani fiatalok is szívesen jártak ide: Runya, Zsíp, Hanva, Radnót, Iványi, Füge. (Az idősebb falubeliek emlékzete szerint ezekben a falvakban nem volt cigánybanda, azért szerettek Baracára járni, mert ide jó bandák jártak muzsikálni). A cakóiak azok, akiket nem szerettek, verekedőseknek tartották őket. A református falvak fiataljaival soha nem okozott összetűzést a vallási különbség. 7. a. Mivel Baraca mindig erősen vallásos falu volt, egészen a közelmúltig, rendszeresen jártak nagyobb, távolabbi búcsújáró helyekre is, elsősorban Egerbe és Mátraverebélyre. (Az idősebb generáció gyalog, későbbi időkben, a fiatalabbak autóbusszal.) A második világháborút követő elcsatolás ezen a kialakult renden annyiban változtatott, hogy az említett búcsúk mellett Rozsnyóra, Détérbe, Barkára is kezdtek járni. Az 1980-as évektől a megfogyatkozott lakosságra ilyen szempontból mindig az éppen Baracán szolgáló plébános volt hatással, miatta jártak el egy-egy rövidebb időszakban az uzapanyiti, az uhornai búcsúra, de csak a megszokott alkalmak mellett, azokat újabbak soha nem szorították ki. „Még régi csehek alatt is (az első Csehszlovák Köztársaság idején), a határon átszökve is jártak Egerbe Fájdalmasra? Processzióval egyedül Csízbejártak Baracáról. Az 1950-es évektől autóbusszal, autókkal, de szervezettenjártak-kb. 1985-ig - magyarországi és szlovákiai búcsúkra egyaránt. b. Szentháromság vasárnapján a templombúcsú alkalmával minden baracai családhoz eljártak, eljárnak ma is rokonaik, de a szentmisére rajtuk kívül a filiális helyzetű falvak népe és a faluból elköltözöttek nagyobb része is. Ezek az alkalmak és tapasztalatok teremtették meg az önismeret és önjellemzés lehetőségéhez tulajdonképpen a tükröt. Beszélgetőtársaim, „adatközlőim" viszonyulása falujukhoz, véleményük annak népéről nagyon pozitív, szavaik azt tükrözik, hogy falujuk valamennyi környékbeli falunál „különb". ,yA barátiak dolgosabbak, spórolósabbak, helyesebbek a szomszédoknál. Sokat adnak a divatra, rendre. Máshol minden mindegy. Füge, Bátka, Cakó sem hasonlít. Esetleg Bátkában, Radnótban dolgoztak annyit, mint Baracán, mert nagy volt a határ, sok volt a föld. De már Fügében az asszonyok nem dolgoztak, Cakóban sem. Most már Baraca el van maradva...". „Öltözésben, házirendben is kitűnt Baraca.? „...Baracán a sok föld miatt muszáj volt dolgozni. Két falunak se volt annyi! Gazdag falunak is számított!" „Magyar falu, magyarok lakják a falut, palócnak mondjuk magunkat. A barkók mások, Péterfala fele. A dereskiek megint mások. Másképp beszélnek, de a kendőt egyformán kötik: hosszú szögre. Velkenyén is, Szécsben is hasonlított a beszéd is, a kendő kötése is a dereskiekhez és a barkókhoz. Már a fejükről is meg lehetett ismerni őket. "