Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KUGLER JÓZSEF: A békés-csanádi szlovákok önkéntes második világháború utáni migrációja, és ennek napjainkig tartó hatása 1945-1948

helyezést. Legtöbben családot Békéscsaba (330), Tótkomlós (320), Pitvaros (235) Mezőberény (200), Csanádalberti (145) és Szarvas (130) fogadhatta. A népességmozgás jelentős hatással volt a békés-csanádi szlovák települések etnikai összetételének alakulására is. A korábban gyakorlatilag homogén szlovák népességű községek (Pitvaros, Csanádalberti, Nagybánhegyes, Tótkomlós) vegyes lakosságúvá vagy csaknem teljesen magyarrá váltak. Az 1941 és 1949 között a településeken végbemenő etnikai folyamatokat egy modell segítségével szemléltetjük (4. a. ábra).

23 A békés-csanádi községek különböző mértékben veszítették el korábbi nemzetiségi jellegüket, pontosabban kerültek helyi szintén kisebbségbe a szlovákok. A népszámlálás szerinti magyar népesség részben már a második világháború előtt is a településen élő magyarokból, a lakosságcsere keretében áttelepített magyar családokból, valamint és az elmagyarosodó szlovákokból tevődött össze. A Délkelet-Alföldre érkező felvidéki magyarok településként, családonként eltérő módon illeszkedtek be új lakóhelyükön. A városi és községi elöljáróság a népességcsere idején többnyire felkészítette az őslakosságot, hogy a felvidékiek nem önszántukból érkeznek településükre, és lehetőség szerint segítsék beilleszkedésüket. Az első hónapok konfliktusai után főként a fiatalabbak igyekeztek alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. Az idősebb korosztályhoz tartozók azonban sorscsapásként érték meg a kényszerátköltöztetést, életük végéig felvidéki lakóhelyüket tartották otthonnak. Még a hetvenes években is gyakorta kérdezték egymástól: „Mikor jártál vagy voltatok otthon?"

24 Az áttelepített családok egy kisebb hányada már a negyvenes évek végétől elköltözött a szülőföldjéhez közeli magyarországi (Duna menti) településekre. Az 1949. évi népszámlálás községsoros adatai egyúttal azt is jelzik, hogy a települések többségében a Szlovákiába költözők számánál is jobban visszaesett a szlovák anyanyelvűek lélekszáma. Továbbá súlyos volt a lakosságcsere okozta demográfiai hatás is. A két népszámlálás (1941 és 1949) között Békés és Csongrád megye legnagyobb lélekszámbeli veszteségét elszenvedő községeit, városait is jelentős mértékben érintette a lakosságcsere. így Békéscsaba népessége az említett időszakban több mint hatezerrel, Szarvasé pedig több mint kétezerrel, míg Tótkomlósé közel 1700-al csökkent. Csanádalberti és Nagybánhegyes és Pitvaros lélekszáma 1949-re a korábbi harmadával esett vissza. 23 4a. ábra. Forrás: A szlovákok lakta délkelet-alföldi települések 1941. és 1949. évi nemzetiségi (anyanyelvi) adatainak összehasonlítása alapján szerkesztett modell (vö. 2. táblázat). 24 A délkeler-alföldi településekre vonatkozó visszaemlékezések saját gyűjtésből származnak, Örvendetes, hogy a kilencvenes évek elejéről egyre több hazai kiadvány jelenik meg a felvidéki magyarság második világháború utáni kálváriájáról, illetve az áttelepítettek anyaországi beilleszkedésének számos esetben elhúzódó folyamatáról. Vö. LÁSZLÓ Péter, 2005. 117-162., HORVÁTH Zoltán (szerk.), 1998. 177-253.