Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - BAGI GÁBOR: Bevándorlók Szolnokon a XIX. század első felében, s szerepük a mezőváros életében

kerékgyártó, molnár és pintér céh tiltakozott a tanácsnál, hogy előlük a tölgyfákat mások lefoglalják.

10 Szolnok XIX. századra bekövetkezett gazdasági megerősödése nem választható el az országos folyamatoktól. Az Alföld újranépesítése, a gazdasági élet itteni rendszerének megerősödése részleges kiegyenlítődést hozott létre nemcsak az ország főbb területi egységei, hanem a törvényhatóságok egyes tájai között is. Heves és Külső-Szolnok vármegye Tisza menti sík vidékeinek fejlődése különösen a napóleoni háborúk idején feltűnő. A rideg állattartás helyett az állattenyésztés, a földművelés fejlődése, a gabonanövényeken túl új növényfajták elterjedése, a szőlőkultúra megerősödése új piac- és gazdasági központok kialakulásához, illetve megerősödéséhez vezetett. Ekkoriban kezdték meg a néhány nagyobb Tisza menti birtoktest extenzívebb művelését, ami a gazdaság és társadalom mellett a népmozgalomra, kultúrára és az építészetre is nagy hatással volt. A környezet fejlődése Szolnok életére is serkentően hatott. A mezőváros népességének többsége hagyományosan mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, ez azonban nem igazán vált tőkeképző ágazattá. Remellay Gusztáv 1841-ben maga is kénytelen volt megjegyezni, hogy a helybeliek sem a gyapjúkivitelben, sem a marhakereskedésben nem játszanak jelentős szerepet, sőt a piacra vitt szemestermény sem számottevő. Szolnok mind ismertebbé váló állat- és gabonavásárait is inkább a környező úrbéres vidékek földesurai látogatták, a helybeliek ezeken nem játszottak jelentősebb szerepet. Még a szandai pusztán termelt bor is jobbára csak helyi fogyasztásra volt alkalmas, a dohány termesztése pedig csak a későbbiekben vált jelentőssé. Remellay az agrárviszonyokat jellemezve e tekintetben az emberek tudatlanságát és restségét emelte ki, mindazonáltal a tagosítatlan határban a nem túl nagy jobbágyi birtokok fokozatos aprózódása sem kedvezett a fejlődésnek. (1770-ben a földeket minőség tekintetében csak a 3. osztályba sorolták, és egy egész telekhez 30 hold szántó, és 12 kaszás rét tartozott.) A jobbágyi birtokok tagozódása 1767-1860 között az alábbi módon alakult:

11 1771 1828 1860 egész telkes gazda 65 32 17 fél telkes gazda 82 131 156 negyed telkes gazda 234 349 330 nyolcad telkes gazda 9 44 házas zsellér 121 601 1.007 hazátlan zsellér 28 315 7 10 JNSZML Szolnok Tan. jkv. 1802. jún. 12. 239. pag.; 1238. sz. 1839. júl. 10. 740. pag.; 1840. júl. 298. 132. pag. 429. sz. 11 REMELLAY Gusztáv, 1841. 24-25. pag.