Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - VIGA GYULA: Változások a Bodrogköz táji kapcsolataiban

comitatus földrajzi helyzete és térkapcsolatai befolyásolták a lokális központok kialakulásának feltételeit is. Ebből a szempontból Zemplén középső és felső része erősen periférikus jellegű. A belső piacokra is rányomta a bélyegét, hogy a térségnek nincs szabad királyi városa, s kamarai vagy földesúri mezővárosok kapják meg a lokális centrumok szerepkörét. Pontosabban a térség gazdasági-társadalmi fejlődése nem tudja kialakítani azokat a településeket, amelyek egy térségi hierarchiában meghatározó szerepkörhöz jutnának.

2 Gyengén fejlett az oppidumok hálózata is, s bár a mezővárosok a kézművesség és a kereskedelem csomópontjai a térségben már a prekapitalista korszakban is. Éppen a fentiekből következik, hogy a vásárok és piacok a XIX-XX. században is meghatározó szereppel bírtak a vizsgált terület árucseréjében. Meghatározó jelentőségűek a Bodrogköz árucseréjének kapcsolatrendszerében a földrajzi feltételek, amelyek ebben a vonatkozásban főleg az úthálózatban jutnak kifejezésre.

3 A vízrendezéssel ennek belső szerkezete változik ugyan, de a kapcsolatok fő irányai megmaradnak: a Bodrog- és Tisza-völgy észak-déli összekötő szerepe mellett, elsősorban a külső, Nagymihályt Ungvárral összekötő út jelentősége marad változatlan. A trianoni határok megvonása felerősíti a kelet-nyugati útvonal (Bodrogszerdahely-Csap-Munkács), főleg persze vasútvonal jelentőségét, hogy aztán a második világháborút követő új, a Szovjetunió felé húzott keleti határ Agcsernyőt is végállomássá tegye a belső piacok számára. (Természetesen elzáródtak ezzel a korábban - Munkácson át - Kisvárdára, ill. a Tiszántúlra vezető kereskedés lehetőségei is).

4 Anélkül, hogy az előzményekkel részleteiben foglalkoznék, utalok arra, hogy a Felső-Bodrogköz mai központja, Királyhelmec már 1214-ben szabad piaccal bírt, s Lelesz, Szerdahely, Kövesd, Perbenyik és Nagytárkány települések az 1400-as évek első harmadában vásárokat tartottak. Lelesz mezőváros bírája 1407-től maga intézkedett a kereskedők vitás ügyeiben. Igen korai adatok szólnak arról is, hogy a bodrogköziek Kisvárda 1337-től szabadalmas vásárát - együtt a Tiszántúl más vásáros helyeivel - látogatták.

5 Takács Péter és Udvari István a Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő úrbéri bevallások (investigatio, 1772) adatai alapján tárták fel Zemplén vármegye népének életmódját, benne a vásározás főbb jegyeit.

6 A bevallások adatait a felke2 Zemplén vármegye gazdálkodásához: MAKKAI László (szerk.) 1966.; ERDMANN Gyula 1986. 301-376.; TAKÁCS Péter-UDVARI István 1992. 3 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 76. 4 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 64.; A vasút történetéhez: PALOTÁS Zoltán 1990. 45-48. 5 SISKA József 1986. 209. 6 TAKÁCS Péter-UDVARDI István 1992.; A vásározásról: TAKÁCS Péter-UDVARDI István 1989. 359-381.