Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - JUHÁSZ ANTAL: A Kecskemét és Kiskőrös közötti pusztákra irányuló népesség-mozgás a XIX. század második felében

szelvényén 26 szállást vettem számba. Ezzel pontosan egybevág a IL József kori népszámlálás adata: 26 házban 30 családot és 153 személyt írtak össze.

3 A puszta a szomszéd község, Izsák fíliája volt. 1792-ben az izsáki római katolikus plébános följegyezte, hogy Orgoványon 80 római katolikus, 65 református és 2 evangélikus vallású élt.

4 A pusztát birtokló Kunszentmiklós lakói túlnyomó többségben reformátusok voltak, de az Orgovány pusztai szállásokra elszegődő cselédek nagyrészt katolikus szegény parasztok. 1828-ban 32 házban 406 lakost írtak össze.

5 A népesség növekedése jelentős bevándorlást mutat, viszont a házak száma alig nőtt. Ha hitelt adunk Nagy Ludovicus statisztikájának, ebből arra következtethetünk, hogy a pusztán már a XVIII. században szállást építő kunszentmiklósi redemptusok bővítették gazdaságukat: több legelőt törtek föl, több állatot tartottak. Ezért juthatott az összeírás alapján egyegy pusztai házra 13 lakos. 1850-ben a puszta lélekszáma 591 fő, ebből 244 római katolikus, 331 helvét, 16 héber hitvallású.

6 A puszta megművelhető, adó alá eső területének 27 %-át fölszántották, ami számottevő lépés volt a természeti táj hasznosításában. Az 1850. évi. népszámlálás 107 földbirtokost vett számba, ami a szántók, rétek és kertek területét figyelembe véve azt jelenti, hogy egy birtokosra átlag 63 kat. hold jutott volna. Ismerve, hogy az 1870-90-es években voltak 200-300-400 holdas gazdák is, az átlag mögött a földet bíró redemptusok széles skálája húzódik, a kisgazdáktól a többszáz holdas cívisekig. Ez a birtokstruktúra úgy alakulhatott ki, hogy Kunszentmiklós mezővárosa a puszta egy-egy területét a redemptus jogú lakosok tulajdonába adta - vagyis részben tagosította. Bedekovich Lőrinc leírásából tudjuk, hogy ilyen parcellázásra már 1799 előtt sor került. Ezeken a földeken építettek a redemptusok illetve leszármazottaik szállásokat, ahol nagy számú bérest, pásztort alkalmaztak. Az 1860-as évek elejére némely pusztarészen, különösen a puszta nyugati, Izsák felé fekvő területein a 40-50 évvel későbbi tanyasűrűséget megközelítő településhálózat bontakozott ki.

7 A II. katonai adatfelvétel térképén kirajzolódik, hogy elsősorban az északnyugat-délkeleti irányú homokhátságokon és a pusztát átszelő utak közelében építették tanyáikat. Például a Kecskemétről Kiskörös felé vezető úttól pár száz méterre szintén földháton épült tanyák csaknem sort alkottak. (2.ábra) A térkép készítői 91 magántulajdonú tanya birtokosának nevét tüntették föl, de észrevehető, hogy nem jelölték meg minden épületcsoport tulajdonosát. 3 DANYI Dezső-DÁVID Zoltán (szerk. 1960. 64-65. 4 Izsák, Rk. Plébánia. História Domus 1766-1852. 5 NAGY Ludovicus, 1828. 468. 6 PALUGYAY Imre, 1854. III. 237-238. 7 II. katonai felvételezés XXXIV. 57. szelvény.