Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DARKÓ JENŐ: Hungaro-byzantino-valachica. Adalékok a XIII. századi magyar-bizánci kapcsolatokhoz, különös tekintettel a bizánci kapcsolatokra a románok, balkáni és erdélyi migrációjára

messég" jelentést vett fel.

219 A kenézzel szemben a vajda választott tisztség volt. A vajdaságot nem lehetett a családban örökössé tenni, így a vajdáknak nem alakult ki külön vagyonjoguk.

220 A telepítések érdemi vezetői a kenézek voltak, akik tevékenységüket kifejthették királyi birtokon, magánbirtokon, illetve az irtványokon saját kezdeményezésükre. Erdélyben a románság középkori vándorlási, települési mozgalma csak a Mezőségre korlátozódott. A XIV. század folyamán érkezett újabb román néptömegek, egyrészt életmódjuknak megfelelően, másrészt mert csak ott találtak lakatlan területeket, a hegyvidékeket és a folyók forrásvidékeit szállták meg. Lejebb ugyanis a folyóvölgyek mezőgazdaságilag művelhető szakaszán magyar és német településrendszerrel találkoztak. Ugyanakkor a munkaerőit szaporítani akaró földesurak megosztották mezőségi falvaik nagy határait és a magyar, illetve német helységek mellé román ikertelepeket létesítettek. Az ilyen vegyeslakosságú falvak sorsa azután a bennük lakó nemzetiségek számaránya szerint alakult. Amennyiben a románság nem képviselt jelentős lélekszámot, telepe összeolvadt az anyaközséggel és sok esetben a románság felszívódott a magyar vagy német őslakosságban. Ha viszont a román jövevények túlsúlyba kerültek az eredeti nem román népességgel szemben, a falu román jellegűvé vált és csak neve őrzi emlékét alapítói nemzetiségének.

221 Amennyiben a román és nem román elemek bizonyos egyensúlyi helyzetbe kerültek, létrejöttek a Mezőségre oly jellemző ikerfalvak, melyeket „Magyar-,,, „Szász_" és „Oláh-,, előnevekkel különböztetnek meg egymástól. Az egyik legkorábbi példa az alsófehérmegyei Oláhbocsárd esete, amelynek létrejöttéről oklevél számol be.

222 Hasonlóképpen a kolozsmegyei Fráta határai közé románokat telepítenek a birtokos Markházi család tagjai.

223 A XV. század elején már Frátha hungaricalis és Wolahfrata néven különböztetik meg egymástól a két települést.

224 A kolozsmegyei Bányabükk 1297-ben nemzetiségi jelleget feltüntető előnév nélkül bukkan fel. 1414-ben már megkettőzve jelentkezik a falu (utraque Banabyky), rövidesen megtudjuk a megkettőzés okát: románok telepedtek le határai közé (1416: Magiar Banabyky, Olah Banabyky).

225 Ugyanígy a kolozsmegyei Kapus (első említése: 1282) 1391 előtt Magiarkapus és Olahkapus falvakra válik 219 BÓNIS György, HR 2003(2) 293. 220 BÓNIS György, HR 2003(2) 296. 221 MAKKAI László, 1943. 23-24.: Ilyen falvak nagyrészt azok, amelyeknek eredti magyar nevét a román lakosság ma is használja. 222 1346.: Doc. Val. no. 76.: „Petrus vicewayuoda ... intra metas et terminos antiquos eiusdem ville capituli Buchard vocate quendam aliam villám Olacalem ... collocassetr - MAKKAI László, 1943. p. 24. 223 1391.: Doc. Val. no. 370. - MAKKAI László, 1943. p. 24. 224 CSÁNKI Dezső, V. 352. - MAKKAI László, 1943. p. 24. 225 MAKKAI László, 1943. p. 24-25.