Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DARKÓ JENŐ: Hungaro-byzantino-valachica. Adalékok a XIII. századi magyar-bizánci kapcsolatokhoz, különös tekintettel a bizánci kapcsolatokra a románok, balkáni és erdélyi migrációjára

színűség szerint azonos a mai Persányi-hegységgel (Geisterwald), amely Fogarast elválasztja Brassótól és felnyúlik Udvarhely felé. A besenyők katonai szerepüknél fogva a székelyek mellett, a Persányi-hegység északi oldalán, a megtelepedett románok pedig a hegység déli oldalán foglaltak helyet.

115 1234-ben kelt levelében IX. Gergely pápa felhívja Béla ifjabb király figyelmét, hogy a kun püspökségben lakó ' Walati' (románok) együttesen valamiféle hamis (görög) püspökökhöz járulnak a szentségekért, némelyek - magyarok és németek, és más igaz keresztények (orthodoxi) - a magyar királyságból átjárnak hozzájuk és az említett 'Walatik'kal együtt veszik magukhoz a szentségeket. Egyúttal a kunok püspökét utasítja, hogy a határon túlról érkezőknek katolikus püspököt állítson és Bélát felszólítja, hogy az említett 'Walatik'-at annak a püspöknek az elfogadására szorítsa, akit az egyház számukra megenged!

116 IV. Béla 1247-ben a jeruzsálemi ispotályosoknak adományozza a Szerénységet (totam terram de Zeurino cum alpibus), a Kárpátok íve és a Duna közötti területet János és Farkas kenézségével együtt, egészen az Olt folyóig („cum keneziatibus Joannis et Farcasii usque ad fluvium Olth"). A lovagok tehát megkapták a bánság földjét, kivéve Litvoj (Lituoy) vajda kenézségét (excepta terra keneziatus Lyuioy vaivodae), amelyet a király a románokra hagyott úgy, ahogyan addig bírták (quam Olacis reliquimus prout iidem hactenus tenuerant). Litvoj vajda földje (terra Lytua) királyi jövedelmének fele a lovagrendet illette meg, kivéve az ott említett Hátszeget tartozékaival, amelynek jövedelmeit a király magának tartotta fenn. Ezzel a hátszegi román határőrkerület kiszakadt Litvoj vajda igazgatása alól, kenézei a magyar várnagy felügyelete alál kerültek. Oklevelében a király továbbá meghagyja, hogy a nevezett románok (Olati) a lovagrend tagjaival együtt a háborúban megjelenni és közreműködni tartoznak. Egyúttal a lovagrendnek adományozta az Olttól keletre az egész Kunországot (totam Cumaniam) kivéve Szeneszláv román vajda földjét (excepta terra Szeneslai vaivoda Olacorum), amelyet szintén visszaadott a románoknak (Olati). Bár a tatárjárás 1241-ben viszszavetette a Szörényi bánság fejlődését, valószínűnek kell tartanunk, hogy azok az állapotok, amelyek a bánságot a johannitáknak történő adományozás során keletkezett oklevélben szerepelnek,1241 előtti időkre is jellemzőnek tekinthetők.

117Pál, Oláhok története I. 335. - TAMÁS Lajos, Rómaiak p. 192. - JORGA, N., Histoire III. p. 38. - DARKÓ Jenő, Népesség 25. - GYÖRFFY György, Történelmi Szemle 1964. p. 3. 115 DARKÓ Jenő, Népesség 25. 116 1234. nov. 14.: FEJÉR, G., III./2. 399. - THEINER, A, VMS I. 131. - Densusianu, Dokumente 132. - ZIMMERMANN-WERNER, I. p. 60-61. no. 69. - Doc. Val. P. 17-18. no. 7. - DARKÓ Jenő, Népesség 25. - GYÖRFFY György, Történelmi Szemle 1964. p. 3. Erdély története I. Szerk. KÖPECZI Béla, 1986. 306. 117 1247.júni.2.:FEJÉR,G.,IV./1.447.-Densusianu,Dokumente249.-ZIMMERMANNWERNER I. p. 73-76. no. 82. - SZENTPÉTERY Imre, Reg. I. p. 257. - Doc.Val. p.